Chochol Károly januárban töltötte be a 80. életévét. A fotóművésszel rendszeresen találkozhatunk kiállítóként vagy úgy, hogy tárlatot nyit meg, vagy éppen kiállításon vendégként érdeklődik művészkollégájának alkotásai iránt. Mindig derűs, mindenkihez van egy kedves szava, emellett rendkívül szerény ember. Pedig volna mire büszkének lennie, mert számos rangos elismerés birtokosa volt eddig is, és most március 15-e alkalmából megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet és a „Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre” díjat is. Amikor az állami kitüntetéséhez gratuláltam, azt mondta: „Nagyon örültem neki, de még jobban a kerületi elismerésnek, mert évtizedek óta szűkebb pátriám Pestszentlőrinc.”

A fotózás kezdete

– Ötéves koromban két rejtélyes tárgyat kaptam: egy fényképezőgépet és egy szülői felügyelettel használható légpuskát – emlékezett vissza a fotóművész. – Majdnem tízéves koromig elhanyagoltam a fényképezőgépet, de később megragadott a fotózás varázsa. A Belgrád rakparton laktunk, és a lakásunktól nem messze volt a Budapest Fotóklub, ahová írásos szülői engedéllyel járhattam. Itt találkoztam nem csupán az ország, hanem a világ élvonalába tartozó fotóművészekkel: Angelo F. Pállal, Haller Frigyessel, Kerny Istvánnal, Szöllősy Kálmánnal, Zajky Zoltánnal és Vadas Ernővel.

Életműtárlat és könyvbemutató A fotóművész Előhívott emlékeim című életmű-kiállítása április 17-én nyílik, és május 10-ig tekinthető meg a Budapest Galériában (1036 Lajos u. 158.). Ez alkalomból mutatják be a hasonló című könyvet is.

A mestereimtől sokat tanultam, többek között azt is, hogy a fénykép legyen mindig igaz. A legendás Haller Frigyes fotótanfolyamai, írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgái, fotótúrái magas szintű képzést nyújtottak. Ő így fogalmazta meg a fotózás lényegét: „A fény hangsúlyoz, jellemez és kiemel.”

Diákként nemzetközi tárlaton

Chochol Károly már középiskolásként sikerrel szerepelt országos és nemzetközi kiállításokon. A külföldi tárlatokra szánt fotók kiküldését előzőleg engedélyeztetni kellett a Művelődési Minisztériumban, ahová édesanyja vitte be a fényképeket. Az ügyintéző minden alkalommal azt mondta: „Néni, mondja meg a fiának, hogy ne portrékat, tájképeket, csendéleteket, hanem gyárakat és munkásokat fényképezzen” – majd tintával ráírta a kép hátuljára, hogy kiküldhető. Károly nem tudta eldönteni, hogy tájékozatlanságból vagy cinizmusból üzenték ezt neki, mert akkoriban azonnal elvitte a rendőr azt, aki le akart fényképezni egy gyárat.

Egyéb származású

Édesapja kisiparos volt, ezért Chochol Károly, mint „egyéb” származású, felsőfokú tanulmányokról nem álmodhatott. Ez azonban nem szomorította el túlságosan, mert leginkább a fényképezés érdekelte. 1954–55-ben elsajátította a látszerész szakmát, ami kedvére való volt, mert a szakiskolában együtt tanították az optikus és a fényképész mesterséget.


Nemzetközi elismerés és 1956

Húszévesen az a megtiszteltetés érte, hogy a FIAP-tól (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) fotóművészeti diplomát kapott a nemzetközi kiállításokon elért eredményei alapján. Egy év múlva kitört az 1956-os forradalom, s ő egészen november 4-ig fényképezte az eseményeket. Mivel köztudott volt róla, hogy újságot venni sem megy el fényképezőgép nélkül, többször rákérdeztek az ötvenhatos fotóira. Mindannyiszor tagadta, hogy készített felvételeket, csupán negyven év múlva vette elő a negatívokat.

A fotóriporter

A hatvanas évektől a Család és Iskola, valamint a Gyermekünk című újság illusztrátoraként tevékenykedett. 1960-tól a Magyar Televízió Híradójánál fotóriportereként dolgozott, ahol kifejlesztett egy a korábbinál sokkal gyorsabb technikai eljárást, amelyet rapid technikának nevezett el. A módszerről könyvet is írt.

Alkotói elismerés

Chochol Károly Máté passió című munkájával első díjat nyert a III. Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon 1966-ban, 1967-ben pedig portrésorozatáért Székely Aladár-díjat kapott. Az Ezüstgerely pályázaton 1968-ban sportfotójával lett az első, és még abban az esztendőben övé lett Az év legjobb képe és Az év legjobb riportsorozata is. Közben a Magyar Fotóművészek Szövetségében fotótörténeti munkát folytatott, fontos szerepe volt Balogh Rudolf, „minden fotóriporterek atyja” hagyatékának a megmentésében. Több mint ötven könyv szerzője, szerkesztője vagy illusztrátora.

Alkotói tagság Chochol Károly a MAOE Művészeti Tanácsának elnöke, a Hungart alelnöke, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a MÚOSZ-nak és a Magyar Fotóriporterek Társaságának.

Chochol Károlyt nyugállományba vonulásakor a Magyar Televízió Életmű- nívódíjjal tüntette ki. A MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) a több évtizedes eredményes újságírói munkásságáért Aranytoll kitüntetésben, a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) Alkotóművészeti Nagydíjban és Aranykazetta életműdíjban részesítette.
A művész nyugdíjazásától a fényképezés mellett egy családi tulajdonú belvárosi optikai üzletben dolgozik ma is.