– Az emlékek egy idő után megszépülnek, úgyhogy most könnyen mondom, hogy „köszönöm, jól”. Az igazság viszont az, hogy az ingeim még most sem száradtak meg. Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt négy évben, hogy a helybéliek felismerjék: az az út, amin járunk, sikeres és követendő. A politikusok hajlamosak szimpla választópolgároknak tekinteni az embereket, ami nemcsak vétek, de bűn is. Mi nem így tettünk, mi nem a kampányban akartunk bizonyítani. Mi bíztunk abban, hogy a körülöttünk zajló pozitív folyamatok felismerése dönt majd arról, ki hogyan voksol. Az eredmények magukért beszélnek. Nagyon jó dolog olyan országban élni, ahol a vezetők tisztelik a magyarokat, és mások is tisztelik őket.
– A választási eredmények hogyan befolyásolják a kerület életét?
– A képlet egyszerűvé vált: az ország óriási többséggel szavazott bizalmat a kormánynak, erős felhatalmazást adott az Országgyűlésnek, amelybe Kucsák László, a mi jelöltünk jutott be, így minden hatalmi szinten azonos csapattagok vannak. A mögöttünk álló stabil, kiszámítható és erős bázis egyértelmű garancia arra, hogy a XVIII. kerület továbbra is hasonló ütemben fejlődjön és gyarapodjon, mint az elmúlt években. Azok, akik egy innovatív, biztonságot és örömöt kínáló lakóhelyen akarnak élni, tisztában vannak ezzel.
– Vagyis az előző négy év mintáját követhetjük a következő időszakban is.
– Így van! Lehet szépíteni, de a politika elsősorban az érdekérvényesítésről szól. Nekem az elmúlt négy évben az volt a dolgom, hogy országgyűlési és fővárosi képviselőként megnyerjem a polgármesteri munkámhoz a kormányzat és a főváros támogatását. Ez sikerült, és nem is akárhogyan. Húsz év után csatornázunk; rendezzük a gúzsbakötő 10 milliárd forintos adósságot; olyan nagyságrendű köztéri, közlekedési, intézményi fejlesztések történnek, amiket egyedül nem tudtunk volna megvalósítani. Óriási eredményeket értünk el, és ebben az egész kerület támogatott minket. Ugyanis mi nem az erő, hanem az értékek alapján vezetjük a kerületet, s ez a közösségre, tettvágyra épített szemlélet olyan beruházásokat és fejlesztéseket eredményezett, amikre eddig nem volt itt példa.
Számomra a kerület a legfontosabb
– Ön lemondott a honatyai szerepkörről, mert teljes egészében a helyi ügyekre akar koncentrálni.
– Igen, mert számomra a kerület a legfontosabb. Az ittélőkért akarok dolgozni, és most már arra is van lehetőségem, hogy ezt teljes emberként, huszonnégy órában tegyem. Az elmúlt években, mint egy igás ló, úgy húztunk, úgy mentünk előre. Európai Unió, Országgyűlés, Fővárosi Közgyűlés, egyeztetések, tárgyalások, prezentációk... – ha megnézné a naptáramat, nem találna benne üres rubrikát. Ha kidobtak bennünket az ajtón, és utánunk vágták az ötleteinket, visszamásztunk az ablakon. Ha azt mondták, majd megfontolják, mit tehetnek értünk, addig dörömböltünk, amíg gyorsan megfontolták. Úgyis mondhatnám, hogy lejártuk a lábunkat, amíg kijártuk a dolgainkat. Eddig jobbára úton voltam, de most megérkeztem. Mivel a kerület elismertsége megnőtt, a közép- és a hosszú távú fejlesztési koncepcióinkat elfogadták, most az következik, hogy ez az igás ló a kerület mindennapjaiban és helyszínein húzzon. Nincs más, csak a kerület – és ennek végtelenül örülök.
A közösségi együttlét alapja
– A XVIII. kerület közélete sokkal aktívabb az átlagosnál: a lakosok intenzíven és produktívan vannak jelen szinte minden területen. Ön is tapasztalja ezt?
– A közösségi együttlétnek az az alapja, hogy tartozom valahova, hogy számítanak rám, hogy számít a véleményem. Tudja, a polgármester egyszerre háziorvos, piaci kofa, taxisofőr, pedellus, kutyát sétáltató nyugdíjas, játszótérre járó szülő, lelkész és fociszurkoló. Egyszerre lakik a Havannán, a Lakatoson, a Glorietten, az imrei kertvárosban vagy éppen Bélatelepen. Itt vagyok otthon, és mindenről tudok. A lakosok ezt jogosan várják el, mint ahogy azt is: ismerjem és orvosoljam a legkisebb problémájukat is. Szerintem ez helyes dolog. Eddig ez nem volt jellemző a kerületre, mert csak azok jutottak el a Hivatal „méltóságos uraihoz”, akik kiváltságosak voltak. Ma már másképp van, és ma van jól.
Elvárható minimum
– Nem gondolja, hogy a túl sok, nem feltétlenül jelentős feladat megoldása szétaprózódáshoz vezet?
– Ne haragudjon, de nem lehet mindig „világegyetemi problémakörökkel” foglalkozni. A Fáy utcában például van egy sor, összkerületi szinten „kisebbnek” számító probléma, de az ott élőknek azok a legfontosabbak, és én megértem őket. A Kolozsvári utcában a padok sorsa a fontos, az M5-ös mellett a zajszint alakulása, a Havannán pedig az, hogy még mindig nincs posta. Ezek külön-külön apró problémáknak tűnnek, de tőlem az az elvárható minimum, hogy egyforma súllyal kezeljem mindegyiket.
– A Facebook-oldalán többször tartott már online fogadóórát, s arra hétről hétre egyre többen jelentkeznek. Milyen tapasztalatai vannak?
– Összességében pozitívak. Az online közösségek világa számomra még mindig rejtélyes kicsit, de nem vitathatom el azt, hogy ezek a csatornák lerövidítik az utat a lakosok és a hivatalok között. Az persze módfelett bosszant, ha a névtelen-arctalan komisszárok önös politikai okokból vagy éppen pénzért hazugságokat terjesztenek, de ilyenkor bízni kell az internetes közösség józanságában. Legutóbb például épp az Index leplezte le az ellenzék „hivatalos” blogját, hogy az megint mit és hogyan hazudott. Az online fogadóórákat több százan kísérik figyelemmel, és rengeteg kérdést kapok. Aki folyamatosan követi az oldalamat, rendre megkapja a válaszokat, és közben a legfontosabb kerületi hírekről is értesül. Első kézből.
– A csatornázás a tervezettnél sokkal jobban halad; az is elképzelhető, hogy már az év vége előtt befejezzük. Már a projekt elindulásakor jeleztük, hogy a csatornázás hatalmas munka, ami felfordulással jár majd. Hát, nem tévedtünk… Az érintett területeken felborul a mindennapi élet, és ezt nehezen viseljük. Az imreiek, a lőrinciek, én is. Mivel a munkafolyamatokat sokszor az aktualitások irányítják, nem könnyű megoldani, hogy mindig minden flottul menjen. Mi szeretnénk a legjobban, ha nem volnának fennakadások, de ezek elkerülhetetlenek. Az a dolgunk, hogy a lakosoknak minden tájékoztatást megadjunk, és minél hamarabb visszatérjünk a normális kerékvágásba. A bosszúságokkal fizetünk azért, hogy értékesebb lesz az ingatlanunk, komfortosabbak lesznek a hétköznapok, hogy nem kell szippantóskocsit hívni egy-egy családi összejövetel előtt vagy után.
Felújítjuk az útburkolatokat
– Mire lehet számítani a csatornázást követő útburkolat-helyreállítással és útépítéssel kapcsolatban?
– Ha megtörténnek a hivatalos csatorna-ellenőrzések és -átvételek, megkezdődnek az útfelújítási munkálatok is. Számításaink szerint a munka már augusztusban elindulhat, de ez leginkább műszaki kérdés. A képviselő-testület decemberben arról döntött, hogy útfelújításra 600 millió forintot fordíthatunk. Az Európai Unió a legtöbb esetben csak a nyomvonalas helyreállítást finanszírozza, vagyis az érintett utcák csak a felbontás szélességének függvényében kapnak új aszfaltréteget. Mi azonban ennél többet szeretnénk, ezért – ahol arra lehetőség nyílik, és ahol indokolt – teljes szélességében fel akarjuk újítani az utcák burkolatát. Aztán következhet a csapadékelvezetés problémájának a megoldása, de mivel ez regionális feladat, a környező településekkel is egyeztetni kell. A munkák előkészítésére egyébként már most több tízmillió forintot különítettünk el.
A közbiztonság fejlesztése
– A képviselő-testület legutóbb elfogadta a rendőrségi beszámolót is. Több pénzzel és jobb infrastuktúrával gazdálkodhatnak a rendőrök. Szükség volt erre?
– Ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy a mutatók évek óta ugyanazon értékek körül mozognak. Ahogyan a költségvetési helyzetünk egyre inkább javul, úgy tudunk egyre több pénzt fordítani a közbiztonság fejlesztésére, mert rendet akarunk, és itt rend is lesz. Nemrég szavaztuk meg, hogy a kerületben újabb négy rendőr állhat munkába, amely a kertvárosok biztonságát növeli. Ebben az évben a térfigyelő kamerarendszer is tovább bővül.
– Az adósságkonszolidáció teremtette meg a fejlesztések feltételeit?
– Nem kérdés. A kormány segítségével tízmilliárd forintos kerületi adósságot sikerült rendeznünk. Ez azt jelenti, hogy minden kerületi lakost százezer forintos tehertételtől szabadítottunk meg. Ez olyan léptékű segítség, amely kiegyensúlyozott gazdálkodást tesz lehetővé a későbbiekben. Az elmúlt két év alatt összesen tizenöt milliárd forintnyi fejlesztést realizálhattunk a kerületben. Ez történelmi adat, ilyen még nem volt. A nagy horderejű fejlesztések, mint a csatornázás, a pestszentimrei városközpont megújítása, a Kossuth tér rendbetétele, a több százmillió forintból korszerűsített iskolák, óvódák, bölcsődék, a Béke tér hamarosan kezdődő átépítése, a Margó Tivadar utcai körforgalom kiépítése, a több mint félmilliárdos útfejlesztés mind-mind azt bizonyítja, hogy van értelme szigorú követelmények szerint dolgozni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy olyan család- és gyerekcentrikus, és minden generációt egyformán támogató kerületet építünk, ahol az egészség és a sport kitüntetett helyen szerepel az önkormányzati szótárban.
Városi sokszínűség és nemzeti egység
– Négy évvel ezelőtt számított arra, hogy ilyen értékelést tud majd adni a kerület állapotáról?
– Négy éve egy adósságmentes, csatornázott, biztonságos, megújuló kerületet álmodtunk meg, amely egyaránt hisz a városi sokszínűségben és a nemzeti egységben. Ez most megvalósult. Ha kimegyünk a Hargita térre fejet hajtani az 56-os pesti srácok előtt, ha a gyerekeinkkel kimegyünk szórakozni a Bókay-kertbe, ha részt veszünk a többezres kerületi sport- és szabadidős rendezvényeken, ha szétnézünk a galériákban, művelődési házakban, alkotókörökben, akkor azt látjuk: valamit visszakaptunk abból, ami veszni látszott. Ezek nagyszerű energiák. És tudja, hogy még mi a fontos? Hogy egyetlen valóság van. Nincs külön ellenzéki és városvezetői valóság. Egy valóság van, ami a mienk, amit megélünk. Persze hogy vannak hibák. Persze hogy én is bosszankodom, ha kátyúk között kell szlalomoznom, ha fel van túrva minden, ha megakad az, aminek nem szabadna. De ezek csak olyan hibák, amiket meg kell látni és ki kell javítani. A kerület összeségében rendben van.
– Hogy látja: mekkora az önök által végzett munka támogatottsága a kerületben?
– Nem én, nem a képviselő-testület, hanem mi mindannyian végezzük ezt a munkát. Én mint városvezető csak megsüvegelhetem a kitartást, a türelmet és a közös gondolkodást. Gyakorlatilag a nulláról építettünk fel mindent, mert egy kiárusított, eladósított, megnyomorított és lezüllesztett kerületet vettünk át. Tessék megnézni Simon Gábor pályaművét, és világossá válik, hogy akkoriban mi miért történhetett, és mi ezzel miért nem értettünk egyet.
A mi kerületünk, a mi történetünk
– Készül már az önkormányzati kampányra?
– Egyelőre a kerület érdemli meg a kampányt, amit hamarosan el is indítunk: tudja és értse mindenki, mit értünk el együtt az elmúlt négy év alatt. „Tovább, 18! A mi kerületünk, a mi történetünk” – ezzel az üzenettel köszönjük meg a támogatást. Ez már csak azért is fontos, hogy necsak mi, kerületiek lássuk az eredményeinket, hanem azok is, akik befektetőként, vagy épp leendő lakosként választani akarnak a kerületek, vagy épp az agglomeráció települései között. Aztán persze ősszel nekiveselkedünk, hogy megvédjük mindazt, amit elértünk.
