Születése óta Imrén él, és munkássága jelentős részét is a kerületi értékek megőrzésére fordította, fordítja Ilku János fotóművész. A kiváló alkotó, akinek a helyi közösségért végzett munkáját az önkormányzat Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre díjjal ismerte el, ötvenedik önálló kiállítására készül.
Jól választott új lakóhelyet Ilku János nagyapja, amikor úgy döntött, hogy néhány év amerikai munkavállalás és a trianoni tragédia után Soroksárpéterin, vagyis a mai Pestszentimre területén vásárol telket és házat. Az első világháborút követő határrendezések tönkretették az akkori Bereg megye gazdaságát is, ezért sokan keresték a boldogulást másutt. A család otthonra lelt itt, amit az is bizonyít, hogy a harmadik generáció sem hagyta el Imrét.
Huszonévesen kezdte
Viszonylag későn, már az érettségi és a géplakatos szakma megszerzése után dőlt el, hogy Ilku János fényképezéssel fog foglalkozni.
– Maga a fotózás technikája érdekelt. Mindent meg akartam tanulni a nyersanyag kiválasztásától a kiállítási minőségű kép létrehozásáig – magyarázta Ilku János.
A roppant gazdag ismeretanyag elsajátítását önképzéssel kezdte.
|
Ilku-képek kiadványokban A kiállítások mellett Ilku János számos munkája kiadványokban is megjelent. Íme, néhány a kerület értékeit bemutatókból: A 100 éves Pestszentimre első falinaptára; Helytörténeti olvasókönyv; Pándy Tamás: 100 éves falu a városban; Budapest XVIII. kerület művészei az ezredfordulón, falinaptár (december); Magyarország egy napja – Millenniumi körkép; Budapest XVIII. Pestszentlőrinc-Pestszentimre köztéri képzőművészeti alkotásai; A Malév Sportklub 60 éves története; Pándy Tamás: A lajosmizsei vasútvonal és a pestszentimrei állomás 120 éves története; Pándy Tamás: Krepuska Géza életműve. |
– Szakkönyveket vettem, nálam tapasztaltabb fotósoktól tanácsokat kértem, sokat gyakoroltam, s beiratkoztam a TIT József Attila Szabadegyetemre, ahol a fotóművészet történetével és pszichológiájával ismerkedtem. Később elvégeztem a híres Práter utcai fényképész szakiskolát is, de akkor már fotóművészként tartottak számon, és valójában a munkámhoz kellett a szakirányú végzettséget igazoló bizonyítvány.
Munka a repülőtéren
Ez a munka pedig a Ferihegyi repülőtérhez kötötte őt, ahol 1979-től 29 éven át dolgozott. Az oktatási központ munkatársaként a polgári repülés számos szakterületének tanításához szükséges fényképeket és oktatófilmeket készítette. A csaknem három évtizednyi munka nemcsak tapasztalatokat hozott, hanem jó ismeretségeket is. Itt kötött barátságot a repülőtér főmérnökével, egyik műszaki vezetőjével, a képzőművészként is komoly sikereket elérő Buczkó Imrével, aki később kezdeményezte, hogy fotókkal dokumentálja a kerületi szobrokat és emlékműveket. Ezekből a Kondor Béla Közösségi Ház támogatásával és kiadásában könyv is készült.
A helytörténeti munka végigkísérte Ilku János életét. Édesapja, Ilku János Pál a Széky Társaság alapító tagja volt, és amikor a kerület, sőt az ország egyik első civil szervezete megkezdte a tevékenységét, egyértelmű volt, hogy a helytörténeti fotódokumentáció elkészítését ismerős szakemberre bízzák.
– A szülőhelyem és közössége iránti kötődés számomra természetes, magától értetődő dolog, hiszen édesapám mutatta a követhető példát – emelte ki a fotóművész, aki a kiállítások mellett számos filmet, könyvet, kiadványt, képeslapot jegyez.
Jön az ötvenedik
Ilku János túl van a hetvenen, és bár több időt fordít már a családra, a feltöltődésre, nem mondott le az alkotóunkáról sem.
– Szeretek az unokámmal, Marcikával lenni, pihenni, és ebben a korban már több időt kell fordítani az egészség megőrzésére is. A művészeti ág jelentős eseményein rendszeresen kiállítok, és jelenleg az ötvenedik önálló kiállításomra készülök – avatott be.
