Hagyományosan a Pestszentimrei Sportkastélynál volt az Imre–Lőrinc-futóverseny rajtja és célja. A rendező önkormányzat a viadal keretében a legkisebbektől az „öregekig” mindenkit mozgásra, futásra biztatott.
Már akkor érzékelhető volt, hogy a nem éppen kellemes idő ellenére hatalmas az érdeklődés a nemzeti ünnepünkön, március 15-én 13. alkalommal megrendezett Imre–Lőrinc-futóverseny iránt, amikor lefordult az ember a Nemes utcáról. Mindenütt ifjak és kevésbé ifjak készülődtek arra, hogy teljesítsék a korosztályuknak kiírt távot. Futamból is, nevezőből is volt bőven, amiről Eszes János, az önkormányzat sportreferense, a verseny főszervezője így beszélt:
– Azt mondhatnám, hogy mindenki profi módon tudja már a dolgát ezen a versenyen. Ezzel együtt természetesen nem rutinból tesszük a dolgunkat, mert nagyon is sokrétű szervezést követel meg tőlünk, hiszen az idén is ezernél több induló áll rajthoz a különböző korosztályokban. A miniktől a veteránokig jöttek és jönnek indulók, ami jelzi: a kerület sportos embereinek az Imre–Lőrinc- verseny jelenti a tavasz első napját. Most is sokan vannak, s láthatja, mindenki győzni akar.
Messziről jött vendégek
Valóban így volt, mert a rajtpisztoly eldördüléséig mindenki saját magát érezte a leggyorsabbnak, ami aztán némileg megváltozott a megtett méterek, kilométerek után… Mert győztes csak egy van, akár olimpiai döntőre, akár kerületi versenyre szólítják a sportolókat.
Mint minden évben, az idén is ott volt a Sportkastélynál az az ember, aki nélkül talán nem is rendeznék meg az eseményt.
Burián Attiláról, a viadal bemondójáról, riporteréről van szó, aki annak is kedvet csinál a futáshoz, aki addig gyalogolni is lusta volt.
– Az idén is sokan futnak, ami már nem is meglepetés, mert régen felfedezték maguknak ezt a rendezvényt a kerületi emberek, sőt nem csak ők, mert ezúttal is vannak vendégsportolók, elsősorban az utcai futóversenyek egyik meghatározó országából, Kenyából.
Kácser, a halmozó
Amint nem sokkal később, a 8000 méteres fő futam után kiderült, annyira az afrikai futók játszották a főszerepet, hogy a dobogó mindhárom helyére ők állhattak fel, s természetesen az abszolút legjobb idő is ehhez a futamhoz köthető. Mark Rotics 24:53 alatt teljesítette a távot, így ő vihette haza a győztesnek járó hatvanezer forintot.
A nők mezőnyének győzteséről, Kácser Zitáról is illik szólni néhány szót. Az sem mondható meglepőnek, hogy ő nyerte meg a versenyt, hiszen amikor rajthoz áll, mindig az ő nyakába kerül az arany. Arra azonban már felkaphatja a fejét az ember, hogy két nappal a pestszentimrei sikere után, március 17-én a mezei futók országos bajnokságán is első lett, ami jelzi: jól sikerült a debreceni színekben futó hölgy téli felkészülése.
Természetesen nemcsak kint, a szabad ég alatt volt sportos élet március 15-én, hanem bent a csarnokban is, amely a „főhadiszállása” volt a reggeltől délutánig tartó rendezvénynek.
A kassások sikere
A programokban, mint minden évben, ezúttal is főszerepet kaptak a Pestszentlőrinc-Kassa SE legjobb cselgáncsozói, akik a sportág alapelemeivel, dobásokkal, esésekkel ismertették meg a futáson túl a nehézatlétika iránt is érdeklődőket.
A bemutatójukat az a Juhász József irányította, aki amellett, hogy a Pestszentlőrinc-Kassa SE elnöke, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség cselgáncsszakosztályának vezetője is. A nagy érdeklődés és a siker ezúttal sem maradt el, a „kassások” ismét bizonyították, hogy megkerülhetetlenek a kerület sportéletében.
Már benne jártunk a délutánban, mire a rendezők „lefuttatták” az idei futóverseny valamennyi futamát. Az eseményről, ha nem is teljes komolysággal, csak azt lehet leírni, hogy nem történt semmi különös, mert mint az elmúlt bő egy évtizedben, most is hibátlanul működött a gépezet.
