Hosszú vajúdás után született, és hányatott sors várt rá. A 20-as években, amikor a mai Pestszentimre még Soroksár mostohafia volt, szó sem lehetett az itteni hősöknek az említéséről sem. Voltak persze „civil” próbálkozások, amelyek a hősök ligetének megvalósítására irányultak.

A kör alakú mai Tímea tér adta magát az ún. hősök parkjának. Ezért a katolikus és református cserkészcsapatok, valamint a polgári iskola tanulói felosztották egymás között a teret négy cikkelyre. Jegenyékkel ültették be az épületek melletti félköríves járdák vonalát. Szépen növekedtek azok a fák, amelyeket az ott lakó cserkészgyerekek gondoztak, ezért nem mutatott valami egységes ligetképet a tér. Az emlékműre a gyűjtés is felemás módon, lassacskán történt.

Sokáig álmodoztak

Pestszentimre nagyközség 1933-ban megvásárolta a mai Címer–Nemes utca sarki telket. Végül is erre, a községházával szemben lévő központi területre álmodták a hősök emlékhelyét. A megvalósítást több változatban képzelték el. Például itt szerették volna felépíteni a település első egészségházát, s ennek falára tervezték az emléktálát, az erkélyén pedig a trianoni országzászló lengett volna. Az álmodozásból a második világháború ébresztette fel a község vezetőségét, szerterepítve az egészségház gondolatát.
A háborúban még lassabban gyűltek a pengők és a fillérek, s egyre távolibbnak tűnt az első világháború helyi áldozatainak emlékhelye. 1943-ra azonban – községi, járási és megyei támogatással – elkészült az emlékmű.
A turulmadaras emlékoszlopot 1943. május utolsó vasárnapján – a hősök napján – avatták fel nagyszámú közönség előtt. Ekkor kapta a terület a Hősök tere elnevezést. Mivel túl voltunk a doni magyar katasztrófán, a második világháborúban addig elesett imrei katonák nevei is felkerültek a márványtáblára.
Alig hogy elcsendesültek az ünnepség zenekarának taktusai, dörgedelmes hangok adták tudtul a front megérkezését.


Beteges turulutálat

Az új világban a baloldali ifjaknak szemet szúrt a turulmadár a szélsőjobb eszméket is magába integráló Turul Szövetség miatt. Le is verték a szobor tetejéről, komoly sérüléseket okozva az emlékműnek. (A műkő turul a tér földjében nyert végső nyughelyet.)

Napjainkban A jelenlegi emlékmű 2008. november 8-ra készült el, Bérczi Mihályné a fia emlékére, hagyatékából finanszírozta a felújítást. A Széky Társaság május 26-án vasárnap – a Nosztalgiautazás a XX. századi Pestszentimrére című egész napos rendezvénye keretében – a háború óta először a hősök napja tiszteletére koszorúzza meg az emlékművet.

A csonka műkő oszlopot a Kisgazdapárt vette pártfogásába, és közadakozás segítségével csúcsos végződéssel zárta azt le. Az alsó részét „asztallal” vették körül, ennek oldalára került a félbevágott márványtábla, különválasztva a két háború áldozatainak neveit. Az asztalka két oldalára mécsestartót, középre pedig egy nagyon szép Kossuth-címert készített a kőfaragó. Az egész emlékmű egy kisebb dombra került, körben lépcsőfokokkal. 1948-ban avatták fel nagy virág- és koszorúerdővel.

Galambra cserélték

1976-ban viszont az asztalra csaptak a tanácsi karbantartók. Persze nem a kezükkel, hanem csákányokkal, pajszerokkal, kalapácsokkal estek neki a szobornak, szét is verték, kellett a hely a tér közepén a galambos emlékműnek. Az avatási ünnepségen a második világháborús özvegyek tettleg bántalmazták a tanácselnököt az emlékmű szétveretéséért. Ő ennek hatására megkerestette a szétszórt darabokat, majd a sivatagos játszótér méltatlan helyén újra összerakták az emlékoszlopot, de az asztalka és a Kossuth-címer nélkül. Majd minden tanácstagi beszámolón felemlegette a lakosság a méltatlan elhelyezés tarthatatlanságát, de nem történt semmi. Az imreiek annyira megalázónak érezték szeretteik emlékének ilyetén őrzését, hogy halottak napján sem vittek virágot az emléktáblákhoz.

Bátor lokálpatrióták

A Széky Társaság jogelődje 1986-ban különböző fórumokon kezdeményezte az első világháborús emlékmű méltó helyre helyezését. A Pestimre Története Bizottság 1988-ban minden engedély birtokában megkezdhette a teljes felújítást és a patika melletti parkoló végéhez való áthelyezést. Az imreiek összefogásával sikerült eltüntetni a csákánynyomokat, újracsiszolni az egész obeliszket és a márványtáblákat, s a lépcsőket is pótolták-javították. Ezt az újabb avatást a bizottság – a Hazafias Népfront engedélyével – március 15-re tűzte ki. A kerület vezetősége a haját tépte, mivel ekkor már minden közösségi megmozdulást, összejövetelt tiltottak március 15-én. Így aztán nem ünnepelhettünk az emlékműnél, csak a gyógyszertár emeleti párthelyiségében köszönhettük meg a közreműködők önzetlen segítségét. Eközben minden érkezőről videofelvétel készült, a szobor előtt több rendőr és nyomozó élénk érdeklődése mellett.