Hegedűs Endre szólistaként és kamaraművészként rendszeresen hangversenyezik itthon és külföldön, eddigi fellépéseinek száma meghaladja a 3200-at. Nagy sikerrel vendégszerepelt Európa számos országában, valamint Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, Kanadában és az Egyesült Államokban.

A kerületi hangverseny előtt Ughy Attila mondott köszöntőt.
– Hegedűs Endre azt vallja, hogy tulajdonképpen nem is ő zenél, ő csak megkeresi a hatalmas művekben rejtőző isteni többletet, megpróbálja megmutatni, láthatóvá, az egyszerű ember számára is érzékelhetővé tenni azt és elvarázsolni a közönséget – mondta a polgármester, majd a zongoraművész egy korábbi megszólalásából idézett: – „A hangverseny úgy nyer értelmet, ha feltesszük, hogy az emberek valami nagyon fontosat várnak... Hiszem, hogy ha az emberek ilyenkor kitárják a szívüket, akkor kaphatnak olyan élményt, amely katartikus is lehet.”

Hegedűs Endre így vezette be az előadást:
– A zenei teljesítményt szeretném áthárítani a Jóistenre, aki odaadta ezeket a csodálatos hangokat a zeneszerzőknek. Olyan kincs a mesterművek végtelen sora, hogy ezeket hallgatni kell, ezekkel élni kell, mert energiát, erőt kapunk, és felfrissülünk tőlük.
A zongoraművész remek humorral fűszerezve osztott meg néhány gondolatot az éppen sorra kerülő műről, a zeneszerzőjéről és az előadójáról, vagyis jómagáról...
Elsőként Bach olyan dallamai csendültek fel, amelyeket a zongoraművész legalább 2500 alkalommal játszott már el nagy örömmel. Mozart F-dúr szonátáját úgy jellemezte, hogy abban a napsütés, a szépség, az ábrándozás, a szerelmes dalolás, a huncutság mind-mind megtalálható. Chopin- és Liszt-művek szintén szerepeltek a műsorban. Egy négykezes műben közreműködött a művész felesége, Hegedűs Katalin is.