Ökumenikus közösségi és családi napot rendeztek szeptember 25-én a Pestszentimrei Sportkastélyban több száz ember részvételével. Az ökumenikus nap célja az, hogy a családok vagy a magányos emberek, fiatalok és idősebbek egyaránt, vallási hovatartozástól függetlenül töltsenek együtt néhány órát.

Első alkalommal

A pestszentimrei baptista gyülekezet lelkésze, Háló Gyula mint az egyik házigazda az utolsó simításokat végezte azért, hogy mindenki jól érezze magát és találjon magának megfelelő programokat.
– A katolikusokkal, a reformátusokkal és az evangélikusokkal közösen első alkalommal rendezzük meg Pestszentimrén ezt az ökumenikus közösségi és családi napot, amelynek az elnevezésében minden benne van. Tudjuk, hogy napjainkban a közösség és a család fontossága mennyire felértékelődött, mennyire fontos. Csak halkan jegyzem meg: mennyire fontosnak kéne lennie... Sajnos nincs ez mindig így, ezért egy-egy hasonló nap különleges fontossággal bír – mondta a lelkész, aki „mellesleg” négy gyermek édesapja.
Ami az egymás felé közeledést illeti, meghozta a hasznát a program, mert sokan voltak a sportcsarnokban és a parkolóban is. Az időjárás is közösséget vállalt, nyár fogadta az érkezőket.

Volt minden...

Volt itt minden, ami közösségeknek, családoknak való.

A Napraforgó játszóházban ugrálóvár, lebegő labda, óriás buborék, arcfestés, bűvész várta a gyerekeket. A lányok természetesen nem hagyták ki a bababörzét sem, miközben sokan voltak a reformátusok által kialakított turkálóban is. A kézműveskedés és az arcfestés elmaradhatatlan kelléke a nyári fesztiváloknak, de most sem volt ez másként, a szülők nem is mindig ismerték fel hirtelenjében a saját „vérüket.”

A sakkozók a büfé előtt kaptak helyet. Sok fiatal volt, mintegy jelezve: életrevaló az iskolai sakkoktatás, van jövője. A gyerekek ellenfelének, a profi sakkozó hölgynek mindhárom tábla előtt volt gondolkodnivalója, ha nem akart mattot kapni a nála fiatalabbaktól.

Istentisztelet

Az egészségre figyelve volt hallásvizsgálat, és aki meghallotta a hívó szót, társasjátékozhatott is, ahogy hirdették, 4-től 99 éves korig. A „sztárjáték” vitathatatlanul a Mezítlábas léptek nevű volt. Itt bekötött szemmel kellett végigmenni egy 15 méteres keskeny pályán, amely kétméterenként változott. Hol kukoricán, hol szalmán, hol gesztenyén kellett lépdelni, de volt víz és fakéreg is. Pillanatok alatt lettek a legbátrabbakból ijedős nyuszik, nem tudva, min is tapodnak.
De hogy ne csak a bolondozás jegyében teljenek el az órák, a nap végén a baptisták istentiszteletre hívták a vendégeket, a katolikusokat, a reformátusokat és az evangélikusokat.