Amikor találkoztunk, csak egy „egyszerű” szőke lánnyal fogtam kezet. Amikor egy jó óra múlva elköszöntünk egymástól, egy olyan sportember után nézhettem, akiről a tévedés nagyobb veszélye nélkül lehet kijelenteni, hogy sok interjút fog még adni a pályafutása alatt. Minden mondatából az köszönt vissza, hogy néhány év múlva Racskó Fruzsina akár a magyar kajak-kenu sport nagyjai között kérhet helyet magának.

Ha valaki elmondhatja magáról, hogy „őskerületi”, akkor Fruzsina igen. Pestszentimrén született, ott él ma is. Idevalók a szülei, így a lányuk is itt végezte az általános iskolát. A kerületből csak a napi kötelessége szólította el őt, a középiskola és mi más, mint a kajakozás.
„Lőrinc és Imre nekem az otthont, a gyerekkort jelenti. Itt nőttem fel, ide köt minden emlék, de nem akarok nosztalgiázni, mert ahhoz még túl fiatal vagyok... A családon túl a suli, a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola alakítgatott. Hogy miben? Talán abban és annyiban, hogy én sosem tekintem ellenségnek az ellenfelemet. Csak addig vagyunk, lehetünk egymás ellen, amíg a futamunk tart. Attól a pillanattól kezdve, hogy a célba értünk, újra barátnak, de legalább sporttársnak kell lennünk. Aki nézte Riót, az sok szép példáját láthatta ennek.”

Már benne is voltak...

Ha mást nem hozott is volna magával Fruzsina ebből az oskolából, már akkor is megérte volna a lelkének, hogy oda járt. A harmonikus fejlődésének az is jót tehetett, hogy a sportos családban nem kerülhette el, hogy a mozgás, az egészség felé forduljon.
„Apu vízilabdázott, anyu karatézott, így tőlük láthattuk először, hogy lehet élni sport nélkül is, de minek... Előbb úszni tanítottak meg minket, s ma már tudjuk, enélkül nem is lehetnénk meg a sportágunkban. Jók voltak már az első lépések is, mert észre sem vettük, és már benne is voltunk a sportban.”

Fruzsi nem véletlenül válaszolt többes számban, ugyanis 1998. március 6-án nem egyedül látta meg a napvilágot. Az édesanyjuk ikerpárnak adott életet, jött Márk is.
„Belőle is sportos gyerek lett, amit a mai napig is megőrzött. Ő is kajakozik, az ő életét is ez tölti ki.”

Életforma

Persze a lánytesóét is, hiszen az elmúlt nyolc év napi edzésmenete olyan életformát alakított ki számára, hogy egy pillanatig sem szabad csodálkozni azon, amit erről mond.
„Nem akarok túlozni, de nem is tudom, mi kezdenék magammal, ha egyszer csak azt mondanák, hogy holnaptól nincsen edzés, nincsen kajak, nincsenek a sporttársak és -barátok. A múlt nyáron tíz nap szünetet kaptunk, most meg közel egy hónapot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó lazítani egy kicsit, de azért várom már a napot, amikor újrakezdjük, újra a vízre szállunk, újra örülünk egymásnak a csajokkal. Szóval, megvagyok sport nélkül, de nem jól. Tudom, lesz majd olyan az őszi-téli alapozáskor, hogy jó volna levegőhöz jutni, de most meg jó volna már a vízen lenni.”

Aranyos példakép

Ha már a sportban nyakig benne lévő lányról írunk, hadd férjen bele a sportos szleng is: nem piskóta, amit Fruzsina az elmúlt években elért a vízen.
„Tisztában vagyok azzal, hogy amit befektetek, az visszajön, azt visszakapom. Az elmúlt években a korosztályos világ- és Európa-bajnokságokon egy kivételtől eltekintve csak aranyat szereztem, pontosabban szereztünk a kettes és négyes hajóban. Számomra ez az igazi boldogság, mert nagy sportoló szeretnék lenni. Olyan, mint a példaképem, a riói olimpián kettesben aranyérmet nyerő Szabó Gabi. Lehet, hogy van ebben valami sorsszerű, mert ő is a KSI-ben sportolt, akárcsak én. Lépegetek előre, mert már most beválogattak az U23-as keretbe. Jövőre ezekre a versenyekre kell koncentrálnom, mert ez már az előszobája a felnőtt korosztálynak. Az igazán kemény dolgok pedig majd csak akkor következnek.”

Szelfi után haza

S hogy mennyire feltette az életét a sportágára Fruzsina, arra egyetlen, de mindent eláruló példát mesél el.
„A KSI-s edzőm, Gintl Andrea mondta, hogy menjek el bulizni legalább egyszer, és küldjek neki erről egy szelfit. Elmentem, de teljesen idegenül mozogtam abban a közegben. A szelfit azért elküldtem, s láthatta az arcomról, hogy ez tényleg nem az én világom. A szelfi után egyébként rögtön hazamentem...”