Ide nem kell tömött pénztárca - véli Szabó Kata és Tibor ékszerkészítők. Két gombóc fagyi áráért kínálunk már ”ékszereket”. Vásárlóink meglepően tudatosan keresnek a ruha, szem, körömlakk színéhez illő ékszereket. A megfizethető árak lehetővé teszik, hogy akár minden ruhához más díszítést vásároljanak. Az sem ritka, hogy hajszínhez, vagy a már meglévő ékszerhez választanak egy-egy újabb darabot. Az on-line vásárlás egyre gyakoribb, már az is előfordult, hogy a megrendelő lerajzolta álmai ékszerét, mi pedig ”csak” legyártottuk.

Holnapután nőnap. Néhányan virág helyett ékszerrel köszöntik hölgy ismerősüket. Szabó Kata megoszt velünk egy rövid történetet, amely néhány perce történt az asztaluk előtt: Ötvenes házaspár, a hölgy izgatottan válogat az ékszerek között, látszik rajta, mindent hazavinne. Férjura felém hajolva a fülembe súgja: húsz szál tulipán áráig mindent vehet, de ha túllépi a hatezret szóljon neki, hogy a többi már eladva.
Kora délután, túl a vasárnapi ebéden folyamatosan érkeznek az érdeklődők. A kiállítók asztalai előtt beindul a nagy közös, melyiket szeressem típusú társasjáték, amelynek lényege: keresés, kutatás, tükör előtti próbálás, majd elégedett mosollyal már az új ékszer birtokában a távozás. Szabó Tibor korábbi szavai jutnak az eszembe: ”Ugye, ugye, nem csak a méreg drága ékszer tulajdonsága a csillogás, ragyogás!”