Érthetõen feszült és ideges volt a hangulat a csarnokban a mérkõzés elõtt, hiszen hét vereség egymást követõen semmiképpen nem adott okot nyugalomra. Az elsõ „gólt” a közönség lõtte, amelyik a rosszabb periódustól függetlenül ismét bebizonyította: sajátjának érzi az együttest, telt ház volt ugyanis, s nem is maradt halk a nép.

A Vác volt a soros ellenfél, amelyik nem ígérkezett könnyûnek, mert 8 ponttal állt a tabellán. Ráadásul az a Zsiga Gyula tért vissza néhány órára Lõrincre, aki ismerhette a csapatot is, a légkört is, hiszen itt irányította két évvel ezelõtt a szakmai munkát. 
Szóval, tudnivaló volt: nem lesz sétálós meccs a Vác elleni…
Hutvágner István vezetõedzõ is feszült volt, s csak ennyit mondott: Nem tudom, vége lesz-e végre a rossz sorozatnak, azt azonban remélem, hogy mindenkinek tiszta lesz a lelkiismerete a lefújás után…
Amikor a játékvezetõ megtette ezt, mindenki boldog lehetett: azaz, a lelkiismeret nagyon is tiszta volt. Izgalmas, szoros, idegeket romboló hatvan perc után ölelhették át egymás a lõrinciek, mert olyan csatában gyõzték le az ellenfelet – és saját magukat -, amely lendületet, önbizalmat adhat a folytatáshoz. 
1-0 után 6-5-re is vezettek, de érezhetõ volt, hogy mindkét csapat minden támadásában benne van a gól. Elsõsorban a PLER-ében, mert volt olyan periódusa a félidõnek, hogy már négy góllal (10-6) is vezetett, hogy aztán a félidõ zárása elõtt egy-két perccel 14-14 legyen az állás.
Az utolsó perc azonban a lõrinciek javára dõlt el, mert nem sokkal a sípszó elõtt belõtték a 16.-at, ami azt jelentette: elõnnyel mehettek pihenõre.
De a neheze még hátra volt, mert a második félidõ (az elsõben látottak alapján) sem ígérkezett könnyûnek.
Nem is volt az… Igaz, tíz perccel a vége elõtt három volt az elõny, de néhány hiba miatt (lásd elsõ félidõ…) a Vác megint utolérte Hutvágner csapatát. Visszakapaszkodott, ki tudott egyenlíteni. Az utolsó három perc idegtépõ volt játékosnak, vezetõnek, szurkolónak egyaránt. Az volt, de végül a mieink örülhettek, mert Bakos lövése (nem mellesleg hat gólt dobott a mérkõzésen) a hálóban kötött ki (31-30), s ezt az elõnyt már nem adta el a PLER.
Mondhatjuk, hogy az akarat, a szív diadala volt a péntek esti… 
Írhatjuk, hogy a sors visszaadott két pontot, mert már így is elég sokat elvett…
Mindegyik kijelentés igaz lehet, ám a lényeg azon van, hogy minden egyes játékosnak tiszta lehetett a lelkiismerete a lefújás után.
Most már lendületbõl „kell megenni” az ellenfeleket.
Legközelebb például október 17-én a Balmazújvárost… 

PLER-Budapest-Vác 31-30 (16-15).