– Csodálatos dolog volt gyerekekkel és gyerekeknek dolgozni annyi éven át. Az az egy szomorít el, hogy ma nem készülnek már filmek ennek a korosztálynak – mondta a Városképnek Katkics Ilona Balázs Béla-díjas filmrendezõ, akit november 5-i közgyûlésén Pestszentimréért díjjal tüntetett ki a Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság.
Imrérõl indult
Katkics Ilona nem filmesnek készült, pedagógiai érdeklõdésére tekintettel azonban nem meglepõ, hogy késõbb gyerekeknek és fiataloknak kezdett filmeket készíteni, ráadásul olyan alkotásokat, amelyeket a mai középgenerációs felnõttek is szívesen néznek meg újra és újra. Budapesten született, de pár éves korában a család Pestszentimrére költözött. Itt végezte el késõbb a polgári iskolát, innen járt be vonattal a középiskolába, és innen indult el egy hosszú külföldi útra is.
– A háború után lehetõség volt arra, hogy fiatalok ösztöndíjjal Moszkvába menjenek különbözõ egyetemekre tanulni. Bár eredetileg tanítónak készültem, ami az akkori jogi környezet miatt számomra lehetetlen volt, ezt jó lehetõségnek tekintettem. A filmes képzést választottam – mesélte.
Mészáros Mártával, Tóth Jánossal és több más késõbb sikeres filmes alkotóval végzett egy iskolában, hazatérve pedig hamar beindult a pályafutása.
– Remény volt arra, hogy a Pannónia Filmstúdió mellett létrejön egy gyermekfilmes stúdió is. Ez nem vált valóra. Viszont elkezdett szervezõdni a Magyar Televízió, ahova kifejezetten fiatal alkotókat hívtak, köztük engem is. 1956. augusztus 15-tõl, tehát az elsõ pillanatoktól voltam tagja az MTV-nek.
Nem becsülték, de szerették
Munkája a híradónál kezdõdött, majd egyre több feladat adódott kulturális területen is.
– Elõdeink, mestereink nem voltak, tanulmányútra nem küldtek, így a szakmát lépésrõl lépésre, magunk voltunk kénytelenek megtanulni – emlékezett vissza a rendezõ. – Tanultuk a technikát, a díszleteket a folyosón építettük, de haladtunk, dolgoztunk.
Amint a televízión belül létrejöttek az egy-egy területre koncentráló szerkesztõségek, Katkics Ilona elérkezettnek látta az idõt, hogy megvalósítsa eredeti tervét, és rendezõként gyerekeknek, gyerekekért dolgozzon. Egész estés filmek, tévéjátékok, ismeretterjesztõ sorozatok kerültek ki a keze alól.
– Akkoriban a gyermekfilm nem volt megbecsült mûfaj, legalábbis a kritika fanyalgással fogadta. Én azonban örömmel csináltam. Nekünk, alkotóknak, az volt a célunk, hogy a gyerekek életére jellemzõ élethelyzetek megértésével és feldolgozásával segítsük õket a felnõtté válásban. Elkötelezetten dolgoztunk, a gyerekek pedig szerették ezeket a filmeket – árulta el a szakember.
Valamit, amit más nem
Katkics Ilona ma, 90 fölött is aktív. Filmet ugyan már nem rendez, de az egykori kollégák kapcsolattartásában szervezõi szerepet vállal.
| Katkics Ilona néhány ismert filmje Kincskeresõ kisködmön (1968), Palacsintás király (1973), Csutak a mikrofon elõtt (1975), Barátom, Bonca (1976), Tizenhat város tizenhat leánya (1979), A kisfiú meg az oroszlánok (1979), A Sipsirica (1980), Három szabólegények (1980), Tündér Lala (1981), Fürkész történetei (1983), Legyél te is Bonca! (1984), A fantasztikus nagynéni (1986). |
– Több mint százan vagyunk egykori MTV-sek, akik összejárunk, és közös kulturális programokon veszünk részt. Ezeknek én vagyok az egyik koordinátora – mesélte.
Emellett tervezi egy memoárkötet kiadását is.
– Nem önéletrajzi könyvre gondolok, inkább olyasmire, ami a szakma általam megélt történetét dolgozza fel. Biztosan láttam valamit úgy és akkor, ahogyan és amikor más nem. És talán ez érdekes lehet a következõ nemzedékek számára is.
