Ahogy körülnéztem a kiállítóteremben, színekben gazdag, elgondolkodtató, szürreális stílusú képekkel találkoztam, olyanokkal, amelyek feltöltik az embert és kellemes élményt hagynak maguk után. A mûvész szeret erõteljes színekkel, kontrasztokkal dolgozni, amelyek hol hajnali frissességûvé, hol sejtelmesen lágy vagy különös esti hangulatúvá varázsolják képeit. De Katulic László nemcsak festõ, hanem grafikus is. Az általa képviselt két mûfaj a benne élõ képi világnak más-más formáját, fogalmazásmódját kívánja meg, de ami minden alkotásában közös, az a gazdag gondolatiság, és a szelíd, mégis hangsúlyos, érzékeny humánum.

Amikor Katulic Lászlóval a képeirõl beszélgettünk, elmondta, hogy nem végzett képzõmûvészeti fõiskolát, magántanulóként igyekezett minél többet tanulni Kürthy Sándor és Majoros József mesterektõl. De mesterének tart mindenkit, akitõl tanult, vagy tanulhatott, elleshetett egy-egy fogást, akinek elfogadható tanácsa volt számára. Ennek a szemléletnek folytatásaként õ is igyekszik átadni tudását tizenéves magántanulóinak.
– Családi örökség a mûvészet szeretete, mert édesanyám hegedûmûvész volt, romantikus mûveket játszott, ami nem volt népszerû az '50-es években, ezért segédmunkásnak helyezkedett el egy cipõgyárban.

– Színészi pályára készültem, de kiestem a harmadik felvételi rostán. Aztán egy alkalommal látogatást tettem az Athenaeum Nyomdába, ahol éppen a Csontváryról szóló könyvet nyomtattak. Nagyon megtetszett, ezért elhatároztam, hogy nyomdász leszek. Amikor bekopogtattam a nyomdába, megkérdezték tõlem, hogy ezen belül mégis mit szeretnék tanulni? Végül a kézi betûszedõ szakmát választottam, majd ugyanitt további egy éves képzésben vettem részt, és letettem a könyvtervezõ mestervizsgát.
Azóta számos könyv dicséri Katulic László grafikai munkáját.
A mûvész festményeivel, grafikáival számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt 1974 óta.
A december 7-ig megtekinthetõ tárlaton Farkas Zoltán gitármûvész mûködött közre.