Az év végi sikereknek köszönhetően Lékó Pétert megelőzve a legjobb magyar sakkozó lett. Azóta pihenőt tart, bár szíve szerint nem állt volna le a versenyekkel.

Ez amolyan kényszerpihenő, mert nem tudtam megállapodni a versenyszervezőkkel, így hiába szerettem volna elindulni a híres Wijk ann Zee-i viadalon, végül erről is lemaradtam. Egyelőre fogalmam sincs, mikor versenyzek legközelebb – mondta kissé csalódottan Almási Zoltán. Furcsa módon, sem a magas Élő-pontszámától, sem az őszi sikereitől nem lett kedvezőbb a helyzete.

A sakkban nagyon sok múlik egy jó menedzseren. Abban a régióban, ahol én vagyok, ez dönti el, milyen jó meghívásokat kapunk. Nekem azonban nincs, saját magam menedzselem, s így azért nehezebb.

 

 

Pedig éppen a legnagyobb viadalon, a sakkolimpián, majd a rapid Európa-bajnokságon bizonyította, hogy ha lehetőséget kap, akkor a legjobbakkal is felveszi a versenyt. Az olimpián a 2. legeredményesebb 2. táblás játékos volt, míg az Eb-t rendkívül erős mezőnyben nyerte meg.

Az olimpiára nagyon jól sikerült a felkészülésem, míg az Európa-bajnoki sikernek ugyan örültem, de az mégis csak rapid verseny volt. Szerencsém is volt, mert ahányszor lejátszanánk, annyiféle eredmény születne. Az örömöm azonban nem volt felhőtlen, ugyanis decemberben elhunyt édesapám. Az évtizedek során azonban megtanultam, hogy csak arra koncentráljak, amit éppen csinálok, ezért tudtam megnyerni az Eb-t.

 

Polgár Judittal készül
 

Almási Zoltán a nagy tornákra nem szekundánssal, hanem Polgár Judittal közösen készül.

A sakk mellett hetente háromszor fitneszedzésen vagyok, illetve, amikor lehet Judittal közösen készülünk. Ilyenkor 4-6 órán keresztül elemezzük a megnyitásokat, közép- és végjátékokat. Erre folyamatosan szükség van, mert minden partira lehetetlenség emlékezni.   

 

Pontok bűvöletében