Dedeó Gyula vállalkozó 70 éve él családjával együtt Pestszentlőrincen. 1965 óta az Üllői úton. Keze alól több elismert szakember, iparos került ki. Közéleti tevékenysége a XVIII. kerületi Ipartestületből indult, budapesti és országos bizttságok tagja volt. Egyéni ambíciói, jó vállalkozó szelleme segítette abban, hogy tevékenységét a motorok gépi felújítására, majd kereskedelemre is kiterjesztette. A kerületi problémákra, gondokra mindig nyitott. Jelentős részt vállalt óvodák, iskolák építésében, karbantartásában. Példás családapa, köztiszteletben álló vállalkozó, mintát adó polgár, nemes lokálpatrióta, életpályája példaként állhat mindenki előtt.
Hartai Sándor 1986, a Karinthy gimnázium megépítésétől nyugdíjba vonulásáig dolgozott igazgatóként kerületünkben. 1987-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium beindította a két tanítási nyelvű iskolák programját. Az elsők között volt a mai Karinthy Frigyes Gimnázium is, amelyben az angol tanítási nyelv lehetett. Az új, országos kísérlet működtetéshez nagy szakmai kezdeményező képességre, biztonságérzetre és kitartásra volt szükség. A tantestület kialakítása és megtartása nagyon jelentős feladata és eredménye volt igazgatói munkásságának. A Karinthy Frigyes Gimnázium 14 éve alatt az iskolába felvételizők aránya minden évben sokszorosan meghaladja a felvehetők számát. Ez a tény is jelentősen hozzájárul a XVIII. kerület jó híréhez. Az érettségik és főleg az egyetemi felvételi arányok azt bizonyítják, hogy a Karinthy Frigyes Gimnáziumban kiváló munka folyik. Rangos külföldi egyetemekre is bejutnak a tanulók.
Eötvös Loránd fizikus, Eötvös József miniszter fia. A piaristák gimnáziumában, majd a heidelbergi egyetemen tanult. 1871-ben a Tudományegyetemre került, ahol a fizika magántanáraként elméleti fizikát oktatott.Pestszentlőrinci birtokán kezdte meg híres torziós inga kísérleteit, az Eötvös-inga a Föld nehézségi erőterének vizsgálatára szerkesztett műszer, mely alkotójának világhírnevet szerzett.
1899-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét is betöltötte.
Bókay Árpád (1856-1919) orvosi diplomáját 1879-ben kapta meg. Pályáját egyetemi tanársegédként kezdte az egyetem gyógyszertani intézetében. Belgyógyász és farmakológus, a belgyógyászati vizsgálati módszerek magántanára (1881-83), a kolozsvári egyetemen az általános kór-, gyógytan és gyógyszertan professzora (1883-1890), 1890-től a budapesti egyetemen a gyógyszertan tanára, 1900-1902 között a kar dékánja.
Szerkesztője és alapítója a Magyar Orvosi Archívumnak, alapmunkák szerzője: vénygyűjteménye tizenkét kiadást ért meg 1888 és 1915 között A belgyógyászat kézikönyve című hatkötetes munkája sokáig volt a képzés és a praxis bibliája.
Sokáig volt az Országos Balneológia Egyesület elnöke, irányításával alapozta meg Budapest a maga modernkori fürdőkultúráját s intézményrendszerét. 1915-től a magyarországi szabadkőműves páholyok nagymestere.
Kondor Béla 1931. február 17-én született Pestszentlőrincen és 1972. december 12-én halt meg Budapesten, Bécsi utcai műtermében. A Képzőművészeti Főiskolán kezdetben a festőtanszak hallgatója volt, de eltanácsolták, ezért a grafikusi szakot végezte el Koffán Károly irányításával. Mesterének rajta kívül Barcsay Jenőt és Kmetty Jánost vallotta. Főiskolai diplomamunkáját - a Dózsa-sorozatot - 1956 tavaszán karcolta rézbe. 1960-ban a Fényes Adolf-teremben rendezte első kiállítását, életében utoljára pedig 1972 márciusában állított ki a Dorottya utcai kiállítóhelyiségben. 1958-ban kapta első illusztrációmegbízását, Dürrenmatt "Baleset" című könyvét. 1959-ben megbízást kapott a Pécs-Uránváros-i óvodába két frízszerű pannó elkészítésére, művét azonban a zsüri nem fogadta el. Nagyobb feladathoz csak a hatvanas évek második felében jutott: iparművészeti megbízásként a margitszigeti Nagyszállóba tervezett monumentális pannót. Ugyancsak iparművészeti megbízásnak indult utolsó nagy műve, amelyet az Iparkamara részére gobelinként rendeltek, ő azonban pannót festett "A szentek bevonulása a városba" címmel. A nagyméretű olajkép 1974 őszén a Budapesti Történeti Múzeumba került. Halála után műtermében másfél ezer mű - festmény, grafika, rajz, sajátos technikájú fotó és verskézirat - maradt. 1974 tavaszán az állam a hagyatékot a Magyar Nemzeti Galéria részére megvásárolta. Kondor verseket is írt, és muzsikált is. Néhány verse alkalmanként megjelent, 1970-ben pedig egy részüket "Boldogságtöredék" címen önálló kötetben is kiadták.
Németh Lajos
Somogyi László kanonok a pestszenlőrinciek Laci bácsija, a harmincas évek végén lett az állami lakótelep lelkipásztora. Támogatta, istápolta az itt élő szegényeket, a Havanna lakótelep felépülése után a Szent László templom fogadta a régi híveket is, akik az állami lakótelep lebontásakor más kerületekben kaptak lakást, mégis visszajártak. Laci bácsi kapcsolatot tudott teremteni az új lakókkal is. Mindenkihez megtalálta az utat, fiatalokhoz, idősekhez, hívőkhöz és közömbösökhöz egyaránt. A szeretetet nemcsak hirdette, hanem sugározta is minden ember felé. Nem tett különbséget hívő és ateista, a törvényt tisztelő és az azt be nem tartó emberek között; számára egyformán Isten teremtményei volt mindenki, akit szeretettel kell elhalmozni, még akkor is, ha netán sárba taszították, vagy kezet emeltek rá. Néha az „alvilág” plébánosának is nevezték ezért. Laci bácsi példakép volt, a papi hivatás példaképe. Papi kötelességét élet utolsó pillanatáig teljesítette, még halála napján is szentmisét mondott. 1993. szeptember 12-én 82 évesen, ötvennyolc évi papi szolgálat után érte a halál.
Temetésének napján holttestét a Szent László templomban ravatalozták fel. Több mint ezren rótták le előtte tiszteletüket. Somogyi Lászlónak, Pestszentlőrinc első díszpolgárának a kerületi önkormányzat is megadta a végtisztességet. Koporsóját autó vitte végig a városon, motoros rendőrök sorfala között a temetőbe, ahol már több ezren várták a gyászszertartás kezdetét, megszámlálhatatlan koszorúval. Öregek és fiatalok, anyák kicsi gyerekeikkel, kezükben virággal, könnyes szemmel hallgatták a búcsúbeszédeket, gondolataikban felidézve személyes találkozásaikat Laci bácsival a keresztelőn, az első áldozáson, a hittanórákon, az esküvőn, a temetésen, a szentmisén.
