A kerület büszkeségei (36)

Pro Urbe Díj (2006)

Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta a kerületben, a fővárosban ismert és szeretett „Gitta néni” igazi pestszentlőrinci lokálpatrióta. A kerületben született és azóta is ugyanazon a helyen, a szüleitől örökölt házban lakik. 1966 és 1982 között a kerület általános iskoláiban, 1986 augusztusától a Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanít. Az iskola indulásakor kidolgozta a rajz és műalkotások elemzése speciális osztályok, a rajztagozat tantervét, mely osztályoknak éveken át vezető tanára, és amikor csak lehetett, osztályfőnöke volt. Számtalan iparművész és képzőművész, illetve rajztanár kezdte művészi pályáját az ő értő szakmai irányítása alatt. Sokoldalú munkájának elismeréseként az Iparművészeti Egyetem hallgatóinak gyakorlati tanításait vezető tanára lett. Nagy sikerű tehetséggondozó szakköröket indított, vezetett és vezet jelenleg is, külön odafigyelve a kerületi középiskolásokra. Az általa vezetett alkotótáborok és művészettörténeti alapon szervezett külföldi tanulmányutak gazdag szakismeretének, magával ragadó lelkesedésének és alapos felkészültségének köszönhetően mindig felejthetetlen élményt nyújtanak a résztvevőknek. Sokszor kap felkérést munkái kiállítására mind a kerületben, mind más nívós kiállítótermekben. Jelenleg nyugdíjasként közel teljes óraszámban dolgozik a gimnáziumban, és ritka az, hogy akár az esti órákban, vagy akár szombaton a rajzteremet zárva találná az oda betérni szándékozó.

Pro Urbe Díj (2005)

Kurdi Gyula igazgató 1972 óta dolgozik a kerületben különböző beosztásokban, pedagógusként, és iskolaigazgatóként. Több éven keresztül vezette az igazgatói munkaközösséget. A kerületben végzett szakmai, és társadalmi tevékenysége alapján köztiszteletben álló személyisége településünknek, nemcsak az oktatási ágazatnak. A rendszerváltást követően a helyi választási bizottság elnökeként áldozatkész, felelősségteljes munkájával járult hozzá a demokratikus átalakuláshoz, a választások törvényes lebonyolításához. A 2005/2006-os tanévtől kezdődően nyugdíjba vonul. A „Por Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre” kitüntető cím adományozásával egy gazdag életút elismerését fejezi ki a Képviselő-testület.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2009)

Kuhár Ernő az 1900-as évek első felében meghatározó alakja volt Pestszentlőrincnek. Tanítóként dolgozott Lőrinc első iskolájában (a mai Bókay isklában), a községi iparostanonc iskolában, 1913-tól Szemeretelepen, majd 1927-ben a szemeretelepi és az erzsébettelepi iskola igazgatója lett, később a Gulner iskola igazgatójának nevezték ki. Közéleti szerepet is vállalt: többek között a Szemeretelepi Polgárok Testületének titkára, illetve a Pestszentlőrinci Katolikus Egyház Tanácsnak és a Pestszentlőrinci Hírlap Szerkesztő Bizottságának tagja volt. Bolgár diplomáciai kapcsolataiért bolgár kitüntetésben részesült. Ő kezdeményezte a megszűnt Tündérkert mulató épületében a Vöröskereszt óvodájának megnyitását. Javaslatára nevezték el a szemeretelepi utcákat a felvidék városairól. Díszpolgárrá a település oktatástörténetében játszott szerepéért választotta a képviselő-testület.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2009)

Dr. Katona Béla olyan közéleti személyiség, aki noha nem kerületi lakos, régóta sok szállal kötődik településünkhöz. 1990-től-1994-ig listás képviselőként vett részt a Parlament munkájában. 1994-től–2006-ig, három országgyűlési cikluson át, eredményesen képviselte a 26-os választókerület lakosságát. Szoros kapcsolatot tartott választóival, akik minden problémájukkal bármikor felkereshették. Sikerrel segítette Erzsébettelep óvoda és gyermekorvosi rendelőjének megépítését. Napjainkban, az Országgyűlésben az általános frakcióvezetői tisztséget tölti be, ebben a minőségében is lehetőség szerint figyelembe veszi a kerület érdekeit. A kitüntetés adományozásával kiemelkedő közéleti tevékenységét ismerte el a képviselő-testület.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2008)

A Krepuska család Pestszentlőrincen, az akkori Pusztaszentlőrinczen, az ún. vörös házban lakott, ami a mai meteorológiai állomás területén állt. Elemi iskoláit azonban nem itt, hanem Ipolymagyariban végezte, anyja korai halála miatt. Itt jegyezte el életét a természettel, és azt haláláig hűséggel szolgálta. A Természettudományi Társulatnak egyetemi hallgatóként vált tagjává, élete végéig mecénása volt az egyesületnek. Középiskolai osztályait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte, orvosi oklevele 1888. január 14-ei keltezésű. Krepuska Géza a fülgyógyászat professzoraként az 1898 és 1936 között végzett orvosok mindegyikének oktatója, fül-orr- gége gyógyászok nemzedékének képzője. Új – máig használt – műtéti és gyógyítási eljárásait 1936-ban „Fülgyógyászat” című főművében összegezte. 40 évig szerepelt – közmegelégedésre – az Igazságügyi Orvosi Tanács testületében. Nyugat-Európában és Magyarországon is publikált szakkcikkei alapozták meg a kontinensen tudományos hírnevét. Az elmondások szerint különvonatok hordták a betegeket a nyugati országokból a klinikájára. Édesapja halála után a „vörös házat” és a körülötte levő szőlőt oltalmába vette, majd megvásárolta az omladozó Gloriette épületét. Később ezt teljesen felújította, visszaépítette a körkilátós erkélyét is. Orvosi hivatása mellett komoly szolgálatot tett a magyarországi homoki szőlőkultúra elterjesztéséért, elfogadtatásáért, a filoxera elleni fajták meghonosításáért. A családi krónikák szerint neki köszönhető a Cabernet magyarországi elterjesztése. A szőlőfajták termesztéséhez, nemesítéséhez, újak létrehozásához vásárolta meg a professzor a mai pestszentimrei terület egyik homokdombját. Itt építette fel testvére, Krepuska Lajos építészmérnök tervei alapján a szőlészet házát. A két emelet pince fölé emelt épület lett Magyarország első betonfalú épülete. Az imrei gazdálkodással munkaalkalmat is teremtett a helybelieknek. A ház verandáján ingyen gyógyította a hozzá forduló szegényeket. Kiváló családapa volt, 9 gyermekének élete végéig társa maradt. A kitüntetés odaítélésével Krepuska Géza emberi nagyságát, több hivatásban, szakmában vállalt kimagasló szerepét, településünk emblematikus alakját tisztelte meg a képviselő-testület.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2008)

Iharos Sándor életpályája 1930. március 10-én Pestszentimréről, a Szélső utcából indult. A Budapesti Honvéd atlétája, az Iglói Mihály által kialakított világhírű magyar középtávfutó-iskola legismertebb személyisége. Ma már sporttörténelem.  Nevéhez 8 egyéni és négy váltó világrekord fűződik. 13-szoros magyar bajnok.  Az 1955-ös esztendő volt a legeredményesebb éve, és akkori teljesítményéért a magyarok közül elsőként és mindmáig egyedüliként a világ legjobb sportolójává választották. Ekkor kapta meg a sportvilág „Oszkárját” a  HELMSZ díjat, melyet Európában még senki nem kapott meg. Paavo Nurmin kívül Ő volt az egyetlen atléta aki 1500 métertől - 10.000 méterig, hét világcsúcsot tartott. Iharos Sándor 1952 és 1963 között 40 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A pálya-, illetve a mezei futóbajnokságokon 30 alkalommal állhatott fel a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. Visszavonulása után, 1962-ben atléta szakedzői oklevelet szerzett, majd 1964-től 1970-ig a Központi Sportiskola vezetőedzőjeként tevékenykedett. Régi tartozást egyenlített ki a képviselő-testület a cím adományozásával.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2007)

Békéssy Sándor (1881-1945) baptista lelkész (posztumusz), aki 1910 előtt került szüleivel Soroksárpéterire, a mai Pestszetimrére. 1910. augusztus 15-én Soroksárpéteriben egy szőlőskert betonmedencéjében a baptista vallás szokása szerint „bemerítkezett”, azaz felvette a baptista vallást. Támogatta a Soroksárpéteritől való elszakadást és a fejlődés érdekében havilap indítását szorgalmazta. 1913. május 1-jén jelentette meg a Soroksárpéteri Közlöny c. lapot, melynek felelős szerkesztője volt. A baptista egyház életében vezető szerepet játszott, összefogta a településen egyre nagyobb számban élő híveket. 1923-ban lelkésszé választották. Énekkart vezetett, fúvószenekart hozott létre, a magyarországi baptisták könyvnyomdájának egészen haláláig igazgatója volt. Jelentős patrónus szerepet vállalt az árva- és szeretetház működtetésében. Soroksárpéteri küldötteként a soroksári képviselő-testület munkájában is részt vett. Településén jó kapcsolatot épített ki a református egyházzal, és annak vezetőjével, dr. Széky Endrével is. 1932. május 19-én egyhangú szavazással Pestszentimre Nagyközség képviselő-testülete a település bírájává választotta. 1945. január 17-én halt meg.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2006)

Papp József kerületi lokálpatrióta, a sportmozgalom megszállott és elkötelezett híve, a kerületért végzett sporttevékenysége meghatározó szerepet tölt be; évtizedek óta színvonalas, a kerület közhangulatát alakító és befolyásoló nagyrendezvények minősítik kiváló szervező munkáját. Kihívás Napja, Játék határok nélkül, gyermekrendezvények sokasága.

Kitüntetései még: Pestszentlőrinc-Pestszentimre Sportérdemérem (2001)

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2005)

Tóth Nándor közel 50 éve dolgozik a kerületben matematika tanárként. Kiváló szakmai felkészültsége, humánus egyénisége, a közösség iránti önzetlen segítőkészsége alkalmassá tette vezetői feladatok ellátására is. A gimnázium jogelődjének igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig. Az intézmény oktató-nevelő-vezetői munkája mellett a felnőttképzés helyi megszervezésében, irányításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Generációk egész sorát nevelte, oktatta, szinte nincs olyan személy a kerületben, aki ne ismerné. Hetvenedik életévében ma is tanít a Felnőttek Gimnáziumában, ahol címzetes igazgatóként igazgatóhelyettesi feladatokat is ellát. Nincs olyan esemény a kerületben, ahol ne tűnne fel személye. Sokoldalú társadalmi munkát is végez, melyek sorát nehéz lenne felsorolni. A 90-es években tagja volt a Képviselő-testület mellett működő Magisztrátusnak. Több kitüntetés tulajdonosa. Rendszeresen meghívják őt volt tanítványai a 30, 35, 45 éves érettségi találkozóikra. Köztiszteletben álló, hiteles személyiség, aki a szűkebb és tágabb közösségért áldozatokat vállal, bölcsességgel, derűvel, nagy tudással szolgálja embertársait.

Kitüntetései még: A kerület első Pro Urbe díjasa (1992)

Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára (2004)

Komlós Juci színművésznő az egykori Állami telepen lakott és a Gulner Gyula utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait. Bár rövid ideig volt a kerület lakója, évtizedek óta rendszeresen visszajön volt lakhelyére, részt vesz az iskola különböző rendezvényein, eseményein, meleg szívvel emlékszik az itt töltött időszakra. Szívhez szóló szava több száz tanulóban, szülőben hagyott mély nyomokat az évek során. Megnyerő, közvetlen, kedves egyéniségével mindig elbűvöli hallgatóságát. A vele készült riportokban mindig megemlíti a kerületünket, az itt töltött éveket. Számtalan film, és színpadi szerep megformálását valósította meg, maradandó értékkel gazdagítva ezzel a magyar film -és színházkultúrát. Tevékenysége elismeréseként 2001-ben a Nemzet Színésze elismerő kitüntetést kapta meg, beírva ezzel örökre nevét a nagy magyar színészeket felsoroló képzeletbeli almanachba.