Gyermeknap Pestszentimrén

Írta:  2015.06.02.
Rendkívül változatos szórakozási lehetőséget nyújtott a gyerekeknek a harmadik alkalommal megrendezett pestszentimrei gyereknap.

Rendkívül változatos szórakozási lehetőséget nyújtott a gyerekeknek a harmadik alkalommal megrendezett pestszentimrei gyereknap. Május 31-én megtelt az Imre központjában lévő Hősök tere, ahol valódi játékdzsungel fogadott kicsiket és nagyokat, szülőket és nagyszülőket.

Az Imre-ház mellett az édesszájúak Mekkája, a gyermek partysátor alatt kínálták az elmaradhatatlan vattacukrot, és a pattogatott kukoricát, de ugyanitt lehetett venni perecet, süteményeket és fagylaltot is.
A játszótéren számos ingyenes játékkal készült a rendezvényt közösen szervező kerületi önkormányzat és a Széky Endre Történeti Társaság. Az ugrálóvár folyamatosan tele volt a felfújt óriásmatracon sokszor vakmerően szökdécselő apróságokkal. Ugrálni minden kisgyerek szeret, de mindig akadnak, akik bár szeretnék kipróbálni, az utolsó pillanatban – látva a többiek néha tényleg ijesztő viháncolását – visszariadnak. Viszont a félénkebb gyerekek is megtalálták maguknak a szórakozást.

A játszótér hagyományos eszközei, a csúszda, a hinta és a mérleghinta sem voltak sosem üresek, de nagy sor állt a lufit hajtogató bohócoknál is, és az arcfestők sem tétlenkedtek. Sorra készültek a különböző állatmaszkok, a teret benépesítették a cicák, az oroszlánok és a pillangók.

A családok ünnepe volt ez a szombat

Valódi család program volt a pestszentimrei rendezvény, amelyen a szülők semmilyen gyermeki kívánságot nem tagadtak meg. Apukák és anyukák türelmesen álltak sorba a pónilovaglás helyszínén, ahol a két paci szinte megállás nélkül rótta a köröket.
Ha néha lehetett is látni elfáradt családfőket, akkor is együtt majszolta a családok apraja nagyja a vattacukrot, ami a kicsiknek mindig különleges csemege, a felnőtteknek számára pedig örökös, nosztalgikus kedvenc.

A trambulint a nagyobb gyerekek vették birtokba, itt sem volt megállás, egy pillanatig sem maradt üresen a gumiasztal. A kézműves asztaloknál sorra készültek az ajándék- és emléktárgyak, az aszfaltrajzversenyen pedig már nem is az volt a lényeg, hogy kinek az alkotása nyer, hanem az önfeledt krétázás örömét lehetett látni a gyerekek arcán.