– Tibi bácsi! – ugrott a klub egyik fiatal játékosa Muraközy Tibor, az 1908 SZAC KSE egykori kapusának nyakába, aki egyúttal a kerület díszpolgára és a klub tiszteletbeli elnöke. Csak pár mondat kellett ahhoz, hogy kiderüljön, a legendás lőrinci sportoló korábban a fiatalember családjának idősebb tagjaival is együtt játszott. Az ilyen találkozások csak a SZAC bálján lehetségesek, ezért is érdemes ilyenkor, az év vége felé jegyet váltani, asztalt foglaltatni a rendezvényre.

A hetedik év

– Büszkék vagyunk arra, hogy a SZAC-bál mára a XVIII. kerület egyik fontos társasági eseménye lett. Remek alkalom ez arra, hogy a sport, a futball és a klub szerelmesei összejöjjenek, kellemes hangulatban, jó zene és fehér asztal mellett legyenek együtt – fogalmazott köszöntőbeszédében Pintér Béla, a klub elnöke november 29-én a Lőrinci Sportcsarnokban.

E szavakban nincs túlzás. A SZAC vezetősége hét évvel ezelőtt gondolt először arra, hogy a klub sportolói, a családtagok, a szurkolók és a szimpatizánsok számára kellemes műsoros estet szervezzenek, ahol végre a „SZAC-család” egymást addig nem ismerő tagjai is találkozhatnak, és ahol már nemcsak a sportról, hanem sok másról is szó eshet – régi történetekről, barátságról, jó ételekről. A bálozók száma és köre folyamatosan bővült az elmúlt években. Egyfelől maga a klub is gazdagodott egy újabb szakosztállyal – a már Európa-bajnokságon is bizonyító korfball-csapattal –, így a futballrajongók mellett feltűntek e sportág kedvelői is, másfelől a bál rövid időn belül olyan eseménnyé vált, amelyen a helyi civil és közélet képviselői is érdemesnek és fontosnak tartják megjelenni.

Többen jöttek

Ennek egyik bizonyítéka, hogy a hivatalos megnyitón Muraközy Tibor mellett Kucsák László országgyűlési képviselő mondott beszédet. A tiszteletbeli elnök néhány anekdotát elevenített fel a klub történetéből, a képviselő pedig az este közvetlen, családias hangulatát emelte ki szavaiban.

A jó hangulatról az ország legjobb partizenekarainak egyike, a Filado Booley Gang gondoskodott, amely kisebb szünetekkel mintegy öt órát töltött a színpadon örökzöld popslágereket tolmácsolva. Alaposan meglepte a közönséget a Vörösmarty Leánykar, amely kétszer lépett fel az este során, és amely Bárdos Lajos egy visszafogott hangulatú kórusművétől jutott el az egyik legismertebb gospelig, a sodró lendületű Oh Happy Day című dalig. Tökéletesen egészítette ki a műsort a Kolibri Táncegyüttes tissue-, azaz selyemtánc-bemutatója, amihez hasonlót eddig talán nem is látott a Lőrinci Sportcsarnok közönsége. A vacsorát követően a műsor és a tánc közben rengeteg tombolajegy fogyott, ami nem csoda, hiszen a fődíjak között nagy értékű nyelvtanfolyam és balatoni nyaralás is szerepelt.

– Jóval többen voltak, mint tavaly. Pedig tudjuk, hogy elsősorban betegség miatt több olyan barátunk, ismerősünk nem tudott eljönni, akik egyébként minden évben itt szoktak lenni – vont mérleget Maráczi János, a SZAC edzője és az este főszervezője a hajnali zárás előtt.
Mindez arra utal, hogy egyre nagyobb a jó kedvű SZAC-család.