– A lényeg, hogy minél több tevékenységbe vonjuk be a gyereket – hangsúlyozta Patakfalvi Attiláné, a XVIII. kerületi Pedagógiai intézet alsó tagozatos szaktanácsadója. – Szakítsunk időt arra, hogy valóban vele legyünk, vele foglalkozzunk otthon, vagy a nyaralás ideje alatt is. Ne intézzük el a dolgot azzal, hogy „olyan jól eljátszik egyedül”. Kell az egyedüli játék, a testvérrel, korosztálybelivel való közös tevékenység, de ugyanolyan fontos, hogy a szülő is játsszon, foglalkozzon gyermekével. Ez akkor is igaz, ha már nagyobb gyerekről van szó, csak kellően kell megválasztani a megfelelő élményt nyújtó tevékenységet.
Ez azért fontos, mert itt tanulja meg a gyerek, hogy lehet tőle ügyesebb más és győzhet a társasjátékban anya is. Megtanulja, hogy együtt kell elpakolni a tevékenységek kellékeit, eszközeit, együtt kell készülni a kirándulásra, a nyaralásra, az iskolakezdésre.
– Megtanul együttműködni, elviselni pillanatnyi sikertelenséget, a sikert, betartani a szabályokat, a kulturált beszédet és még sorolhatnám, mi mindent tud elsajátítani az együttlét alatt – tette hozzá a szaktanácsadó. – A szülő viselkedése, reagálása mindig minta a gyerek előtt. A felnőtt sokkal inkább megérti a kisgyermek fantáziavilágát, a valóság és a fantázia keveredését, ha a játék közben beszélgetnek. Ha a gyermek tapasztalja a szülő érdeklődését, ha érzi, hogy fontos az ő dolga is, sokkal inkább motiváltabb lesz. Erősíthetjük az önismeretét, buzdíthatjuk a nehézségek leküzdésére, kitartásra, empátiára, viselkedési szabályok betartására.
Az érzelmekkel átszőtt beszélgetés rámutat arra is, hogy mi az, amit szívesen végez gyermeke, és mi az, amihez kevésbé van kedve. E közben azt is meg kell tapasztalnia, hogy nemcsak azt kell elvégeznie, amihez kedve van. A megkezdett tevékenységet, játékot vigyük végig, hiszen ezzel kitartásra buzdíthatjuk. Ne hagyjuk, hogy pillanatonként mást akarjon.
Tudatosan fejlesszük gyermekünket!
Ha ügyetlen a keze, kezdeményezzünk síkbáb készítést, játsszuk el együtt a kedvenc meséjét. Ha nehezen beszél, akkor kérjük meg, hogy meséljen nekünk az elkészült rajzról, érzéseiről, vágyairól, gondolatairól.
A felnőttek véleménynyilvánításából gyerekeink következtetéseket vonnak le. Ha beszélgetésünk igazi odafigyelést, törődést tükröz, akkor tanácsaink, gondolataink elfogadását is segíti.
Amikor csak tehetjük, nyírjunk, hajtogassunk, ragasszunk, színezzünk, rajzoljunk gyermekünkkel, hiszen nemcsak a kézügyessége fejlődik, de szép alkotásokat hozhatunk együtt létre, amelyekkel sikerélményhez juttatjuk. Ezzel nemcsak motiváljuk a további alkotó munkára, hanem érzelmi szintjét is javíthatjuk.
Megtanulja az együttműködést, így könnyebb lesz az iskolában az osztálytársakhoz való alkalmazkodás, a beilleszkedés, az eszközök – olló, ragasztó, ceruza, ecset – használata egyaránt.
A kisgyerekek gondolkodására jellemző, hogy csapong a gondolatuk
A beszélgetések remek alkalmak, hogy kellő tapintattal visszatereljük gyermekünk gondolatát a megkezdett gondolatvilághoz. Szoktassuk hozzá, hogy amikor ő beszél, mi sem beszélünk bele, és tőle is követeljük meg ugyanezt. Kordában kell, hogy tartsa gondolatait, türelmesen meg kell hallgatnia másokat.
Kisiskolás korban még nagyon hézagos a tudás, ezért ezt fantáziával töltik ki a gyerekek. Ha a kérdéseikre választ, magyarázatot adunk, ezek a hézagok tudással, kötelességgel, tenni akarással, kreativitással töltődnek fel.
Az egykéknél fontos, hogy bevonjunk időnként hasonló korú gyermekeket a közös játékba, tevékenységbe. Így elsajátíthatja az alkalmazkodást, az együttérzést, tompíthatjuk gyermekünk egocentrikus szemléletét, magatartását. Ilyenkor leginkább megtapasztalhatja, hogy rajta kívül más is létezik, más is lehet érdekes, ügyes.
Az is fontos, hogy a családi légkör nyugodt, biztonságot sugárzó legyen. Meséléskor, ha a gyerekkel fejeztetjük be a történetet, akkor nemcsak gondolkodásra ösztönözzük, hanem fejlődik fantáziája, beszéde. A közös játék során, gyermekünk a játék nyelvén megoszthatja gondolatait, kifejezheti érzéseit.
–Azt tapasztalatom, hogy az együttes élménynek óriási ereje van a gyermek személyiségfejlődésében – tette hozzá Patakfalvi Attiláné.
