Sándor Gabriella, a gyülekezet segédlelkésze a vendégek fogadására készülve mesélt a nagyon várt érkezőkről.
– Bill Drake zenekarának köszönhetően az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Ausztráliából, Kuvaitból is köszönthetünk vendégeket, mert a tagjai ezeket az országokat is képviselik. Az együttes csaknem hatvan országban lépett már fel, a szolgálatukkal segítve a helyi keresztyén közösségek munkáját. Nálunk szinte már törzsvendégek, ez a hetedik alkalom, hogy megtisztelik a magyarokat.
Szó, dal, tánc
A Kossuth téri reformátusok nyári „csúcsforgalma” – egyik program éri a másikat – úgy hozta, hogy éppen az egyik táborzáró napra esett a vendégek érkezése. Nem is kellett több az érkezőknek, mert a szavaikkal, a muzsikájukkal, a dalaikkal, a táncaikkal szinte elvarázsolták a gyermekeket. A nagy sikerű bemutató végén pedig klipet mutattak be a Megváltóról, de teljesen másképpen közelítve a személyéhez, mint amilyen bemutatáshoz mi, európaiak, szokva vagyunk.
Mondták is többen, úgy érzik magukat, mintha egy multimédiás amerikai istentiszteletbe csöppentek volna bele. Az erőteljes énekek, a láthatóan őszintén kimondott és átélt szavak mindenkit magukkal ragadtak, olyan hangulatot teremtve a Kossuth téri templom falai között, amilyet csak nagy ritkán élhetnek át a gyülekezet tagjai.
A Halleluja ihlette meg
Bill Drake, az együttes vezetője beszélt is a hívekhez, a lehető legőszintébben. Átéléssel és érezhetően a lelke mélyéről jövő, olykor kegyetlen nyíltsággal. Beszélt a fiatalsága nehéz éveiről. Arról is, amikor a nevelőapja az édesanyját és őt is rendszeresen bántalmazta. De szólt arról a felszabadult érzéséről is, amikor néhány éve úgy hozta a sors, hogy szemtől szembe állhatott a nevelőapjával, s megmondhatta neki, hogy mindenért megbocsátott… Nagy-nagy csend szállt ekkor a templom falai közé.
A közvetlen és rendkívül barátságos Drake elénekelte saját dalát, amely – mint mesélte – nehezen született meg. Érthetően, mert a rákbetegségben fiatalon elhunyt édesanyja emlékére írta. A temetésen elhangzó Halleluja ihlette meg őt, amikor még dühösen szembefordult Istennel, őt vádolva. Őt, akihez az édesanyja mindennap imádkozott – mint mondta a vendég – „értem is”.
Süti és lecsó…
Nem lett volna igazi e vendégeskedés a lőrinci templomban, ha nem derült volna ki egy magyar szál is. De kiderült, mégpedig Bill Drake lányának köszönhetően. Ezt mondta erről Drake:
– Vitathatatlanul erős szálakat és érzelmeket jelentenek számomra a turnék, a fellépések, de az ide kötő igazi és legerősebb szál az, hogy egy magyar fiatalember apósa vagyok. Az én lányom és ő, Bence, egymás mellett találta meg a boldogságot, ami, gondolhatják, mekkora boldogságot jelent nekem is. Ha mondhatom, „beházasodtam” az országukba. Nemsokára lesznek unokáim is… Meg akarom ismerni az országukat, azokat a nagyvárosokat, amelyekről oly sokat hallottam már.
| Folytatódó nyári csúcs A Kossuth téri gyülekezet élete további sűrű programokkal folytatódik. A napokban indultak erdélyi körútra egy 50 férőhelyes autóbusszal Székelykeresztúrra, ahol családok a vendéglátóik. A hónap végén Angol Bibliahét kezdődik, amely egyben újabb táborozási lehetőség is. Ekkor a magyar angoltanárok mellett angol anyanyelvű vendégek is segítik a foglalkozásokat. Az óvodáskortól a nyelvvizsgára való felkészülésig anyanyelvi környezetben szerezhetnek bátorságot a jelentkezők, kedvező áron. |
Azután, nem letagadva, hogy „emberből van”, Drake elmondta, hogy a magyar táj szépségén és változatosságán túl odavan a cukrászdákért, a süteményekért, s ha lecsóval kínálják, annak sem tud ellenállni.
Rio és a Kossuth tér
A kétórás program kedves hangulatára jellemző, hogy a végén már együtt énekelt a közönség a zenekarral.
Lám, lám, nem csak a brazíliai futball-vb szurkolóinak tíz- és százezrei tudnak őszinte barátságot kötni egymással a dél-amerikai metropolisban, hanem akár mintegy száz jólelkű és tiszta szívű ember is a Kossuth téri református templomban…
