Szívügye volt a felnőttek oktatása is: igazgatóhelyettesnek hívták a Dolgozók Általános Iskolája és Gimnáziumába, majd munkássága, szakmai pályafutása utolsó állomáshelye a Kandó Téri Általános Iskola volt, ahol igazgatónak választották.
A serdülőket, a nappali iskolákból kikerülő, sérült lelkű kamaszokat vagy a napi munka után fáradtan iskolapadba ülő felnőtteket ugyanolyan felelősségtudattal oktatta. Gyakran még este kilenckor is a katedrán állt, a két műszak között pedig a társadalmi feladatok várták.
Szaktanári és intézményvezetői feladatait az igényesség mellett humánummal, szeretettel és kedves humorral végezte. Elsősorban nem igazgató volt, hanem egy kolléga a közös célra törekvő testületben.
Halálhírét megrendülten fogadták egykori kollégái, akik közé nyugdíjasként is visszajárt egy-egy ölelésre, vidám csevegésre, és meleg szívvel emlékeznek rá egykori diákjai is.
