„A Nemzeti Színház diákelőadásán Opálka és Vass Gyula a karzat első sorában kártyázott. A lapokat a korlátra rakták. Egy heves mozdulattal azonban a talont meglökték és a kártyalapok szépen, csendesen libegtek lefelé a földszinti nézők fejére” – ezt és ehhez hasonló „sztorikat” gyűjtötte össze Szávai Tamás, aki 1960-64 között járt a Steinmetz gimnázium d-osztályába.

– A tíz éves érettségi találkozónkra nem tudtam elmenni, de leírtam azokat a humoros iskolai történeteket, amelyekre visszaemlékeztem – mesélte az egykori diák. – Az ötven éves évfordulóra hozzáírtam az időközben eszembe jutott emlékeket, amiket remélem, hogy a többiek majd kiegészítenek.
– Ötven éve érettségiztünk, talán éppen ezekben a napokban – vette át a szót Ábrahám Ferenc. – Az eltelt fél évszázad alatt most szerveztünk másodszor érettségi találkozót.
Sajnos Muszély Imréné, a volt osztályfőnökünk már nem él, de itt van körünkben Kocsis Mihályné (Ica néni), aki testnevelést és Kocsis Jánosné (Edit néni), aki az angolnyelvet tanított az osztályunknak.
– Ötvennégy éve koptatom az intézmény küszöbét, ugyanis hétfőnként kondi tornát tartok az iskolában – mondta Ica néni, aki meglepően fiatalos most is. – Esti tornára hozzám járnak többek között a régi diákjaim, akik közül sokan már nagymamák, és korábban a gyerekük, most pedig az unokájuk tanul a gimnáziumban. Ica néni érdekességként elmondta, hogy a legidősebb konditornás 80 éves, és 36 éve rendszeresen jár testedzésre.

– Örülök, hogy találkozhatok az ötven éve érettségizett tanítványaimmal, és az is megmelengeti a lelkemet, hogy jól érezték itt magukat, mert a szívük visszahúzta őket – mondta Kocsis Mihályné.
A diákok később átsétáltak a Tündérkert étterembe, ahol fehér asztal mellett felemlegették a szép emlékeket, megbeszélték, hogy kivel, mi történt, azóta.