− Édesanyám családjában több kántortanító volt. Az éneklés nagyon fontos volt számukra, akárcsak a tudás megszerzése. A tanulás iránti vágy is az ő hatásukra alakult ki bennem. A nevelőapámtól rengeteg biztatást kaptam, és komoly útravalóval látott el a szemeretelepi református templom is, ahol gyerekkántor voltam – emlékezett vissza Járainé Bődi Györgyi, a Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium igazgatója azokra az inspirációkra, amelyek a zenei pálya felé terelték.
Tehetségét már egészen fiatal korában felfedezték.
− Tizenkét éves koromban Martonvásáron megnyertem egy énekversenyt. Sokat jelentett nekem, hogy ezen az eseményen Bárdos Lajos biztatott, folytassam. Ettől kezdve tizenkét éven át készültem az operaénekesi pályára, amely végül egy hangszalagcsomó miatt hiúsult meg. Egy ének tagozatos iskolában helyezkedtem el, és attól kezdve a tanítás töltötte be az életemet. Sokszor gondolok arra, hogy így, megosztva a zene szeretetét, talán hatékonyabb életet tudtam élni, mint ha az eredeti ambícióm szerint alakult volna a sorsom.
Véletlenül igazgató
A tanításhoz a Bajcsy iskola (ma a Sztehlo Gábor nevét viselő oktatási intézmény része) hangulata, tanárai adtak kedvet és alapot a fiatal Bődi Györgyinek.
− Bajcsy egyetemnek hívták akkoriban. A főiskolákról tanárképzősök jártak ki hozzánk, és minden tárgyban kiváló oktatóink voltak. Óriási öröm volt számomra, hogy amikor vezető lettem a Vörösmarty iskolában, sokan jöttek át hozzánk az egykori tanáraim közül. Később a tanítványaim közül is többen jöttek a Vörösmarty tantestületébe.
Az iskolaigazgatás nem szerepelt a fiatal tanár tervei között, ezt a megbízatást is a véletlennek köszönhette.
− Én inkább szakmai karriert képzeltem el magamnak, tanfelügyelő vagy pedagógiai intézeti munkatárs szerettem volna lenni. Idén 42. éve vagyok a Vörösmarty iskolában, végigjártam a szamárlétrát: énektanárként kezdtem a felső tagozatban, a tanítóképző után a kicsiket tanítottam, aztán elvégeztem az etika szakot, a pedagógia szakot, a vezetőképzőt, majd neveléstudományi doktorit szereztem, vagyis a munka és a tanulás összekapcsolódott egész életemben. A rendszerváltozás időszakában már öt éve igazgatóhelyettes voltam, és amikor az igazgatói poszt megüresedett, a kollégák kerestek meg, hogy én is adjam be a pályázatomat. Végül én nyertem – mesélte Járainé Bődi Györgyi –, elég jó támogatással.
Cölöpök
Az iskola sikereinek felépítése folyamatosan történt. Először az orosz helyett az angol és a német nyelv oktatását vezették be, majd a zenei hagyományokra alapozva a komplex művészeti nevelést. Ezt követte a mozgásművészeti tagozat létrehozása, a ritmikus sportgimnasztika és a néptánc. A rendszerváltás idején nyílt lehetőség a gimnázium alapítására, amelyben idegen nyelvi tagozat, informatikai képzés, poétika tagozat és kommunikációs oktatás is indult. Az iskola 2004-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem gyakorlóhelyévé vált.
− Ezek mellett végig megőriztük eredeti vállalásunkat: a zene és a vers oktatása iránti elkötelezettséget – mondta az igazgatónő. – Ezek azok a cölöpök, amelyekre a mi iskolánk mindig támaszkodik. Mert nemcsak a tantárgyak oktatása a cél, hanem az is, hogy a diákok megtanuljanak együttműködni, közösségben élni.
Élet és ének
Járainé Bődi Györgyi pályafutása összefonódott a Vörösmarty iskola történetével, de a tanári és igazgatói munka mellett mindig jutott energiája más feladatokra is.
Például alapító tagja Pestszentlőrinc Baráti Körének.
− Tizedik éve tanítok a Kodolányi János Főiskolán kezdő pedagógiai szakosokat és másod-harmaddiplomásokat, továbbá etika szakosokat. Közoktatási szakértőként tizenöt éve folyamatosan kapok munkát. A szakmai támogatást sok esetben a férjem biztosítja számomra, aki maga is 25 évig volt iskolaigazgató, így egyszerre lelki és intellektuális társam.
Ennyi év gyakorlattal a háta mögött Járainé Bődi Györgyi a tapasztalatait is szívesen megosztotta a szélesebb közönséggel:
– Éneket az életbe!, ez a mottónk. Azt az elvet igyekeztem elfogadtatni a kollégákkal, szülőkkel, hogy a zenei nevelés, a zene befogadása, átélése, megszólaltatása a leghatékonyabb nevelési eszközök egyike. Ha az ember örömét, fájdalmát képes dalban kifejezni, többnyire megtalálja a harmóniát. Technokrata világunkban ez az intézményes nevelés egyik legfontosabb feladata. A Vörösmartyban valamennyi pedagógus tudja ezt, legyen akár matematika, angol vagy kémia szakos tanár. Most, hogy a tanév végén 42 éves tanári pályám végére érek, és ezt a nagy elismerést megítélték nekem, szeretnék köszönetet mondani a segítőimnek. Szeretnék velük osztozni az örömömben, és a pálya szeretetére biztatni őket. Nemes Nagy Ágnes gondolatait szabadon idézve: Mesterségem, te gyönyörű, elhitetted, fontos élnem…
Az önkormányzat kitüntetettjei a március 15-i ünnepen
Igazgató és orvos a kerület díszpolgára
