Hetven éve együtt kegyelemben

Írta:  2014.02.26.
Hetvenedik házassági évfordulóját ünnepelte nemrég Lukács János és Tapodi Mária.
Ismerőseink, rokonaink körében csodálkozva hallhattuk már, hogy ötvenedik hatvanadik házassági évfordulójuk alkalmából arany-, illetve gyémántlakodalmat ülnek, a hetvenedik, azaz a kegyelmi lakodalom ünnepelése azonban nagyon ritka esemény. Ez a köszönet, a hála és a kegyelem ünnepe, amiért ilyen hosszú időt élhettek meg együtt a házasok.

A kerületünkben élő Lukács János és felesége kereken hetven éve fogadtak örök hűséget egymásnak. Ebből az alkalomból az önkormányzat nevében Csomó Tamás alpolgármester és Kiss Róbert önkormányzati képviselő köszöntötte őket.

– A Lukács házaspárral évek óta jó a kapcsolatom – mondta a Havanna-lakótelep KDNP-s önkormányzati képviselője. – Már szinte baráti nexus alakult ki közöttünk, így szereztem tudomást arról, hogy a 96 éves János bácsi és a 87 éves Marika néni most ünnepli a hetvenedik házassági évfordulóját. 1944. február 19-én kötöttek házasságot Kecskeméten. Akkor még javában dúlt a második világháború, ami a mai fiataloknak időben felfoghatatlan távolságnak tűnik.
Csomó Tamás hozzáfűzte:
– A nagyszüleim kilencven fölött jártak, amikor meghaltak, és megérték a hatvanadik házassági évfordulójukat. Azt gondoltam, hogy ez a maximum, ennél több időt nem lehet együtt megélni. De lehetséges!
János bácsi elmesélte, hogy mielőtt összeházasodtak, 17 hónapig harcolt a fronton, a Don-kanyarban. Amikor hazatért, először mozdonyfűtőként, majd mozdonyvezetőként dolgozott. Azt vallja, hogy a szeretet, a hit, a családon belüli megbecsülés tartotta össze őket ennyi évtizeden át.
– Nincs olyan család, ahol ne történne konfliktus, előfordult nálunk is, csak nagyon ritkán.
Marika néni elárulta, hogy ha nézeteltérés adódott köztük, ő tette a dolgát, nem szólt semmit, nem vitatkozott. Ilyenkor a férje tudta, hogy most van az a pont, amikor nem lehet tovább feszíteni a húrt. Marika néni azután a szeretet hatalmas erejéről beszélt, amihez hozzátartozik az is, hogy a férjét tizennégy éve ápolja.
Az évek múlásával megkopnak az emlékek, de egy-egy megsárgult kép visszaidézi a múltat, a hétköznapokat, az ünnepek meghitt melegségét, három fiúgyermekük érkezését, akiket nagy szeretettel neveltek fel, majd a 13 unoka születését.