- A Márton nap hagyománya a római korba nyúlik vissza, míg Magyarországon a paraszti kultúrában már az 1170-es években említést tesznek róla. A népszokás szerint ilyenkor a gazdasági munkák lezárása után a napszámban dolgozó emberek megkapták a jussukat, amihez egy liba is járt, mert a nyáron felduzzadt szárnyas állományt a tél beállta előtt meg kellet tizedelni – mondta Tóth Kálmán. – Ilyenkor készült a ludaskása is, amelyben a liba nem túl értékes részei, a nyaka, zúzája és egyéb belsőségei, illetve a szárnytő kerültek. Ma már többnyire rizzsel készül, de régen kölessel, vagy más hasonló kásaféleséggel készítették.
Ehhez a naphoz kapcsolódik Szent Márton legendája is, aki a római császár katonájaként szolgált, amikor a francia Amiens városában egy hideg téli estén köpenyét megfelezte egy koldussal. Éjjel, álmában ennek a koldusnak a képében megjelent neki Jézus, és Márton ettől kezdve Istent szolgálta. Később püspökké akarták szentelni, de ezt meghallva egy liba ólba bújt, ám a ludak gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Bauer Ferenc, a vacsorát szervező polgári egyesület alapítója elmondta, hogy az összejövetel célja többek között a gasztronómia és a kultúra találkozása volt. Az étel mellé kellemes zene, illetve nótacsokor és operett dalok társultak.
Ughy Attila polgármester rövid köszöntőjében azt a reményét is kifejezte, hogy 10-15 év múlva talán már a legtöbb településen lesznek a hagyományokat ápoló polgári és civil közösségek, amelyek saját erőből, egyre több és több hasonló rendezvényt tudnak majd szervezni.
