– Több alkalommal is találkoztunk az elmúlt években, az építkezés ideje alatt. Nemegyszer mondta, hogy gondok nehezítik a munkát, az előrehaladást. Ettől függetlenül mindig optimizmus és derű sugárzott a hangjából, érezhetőem fel sem vetődött önben, hogy netán nem készül el az otthonuk… Most pedig, íme, itt ülünk a kész „műben”, amelyből semmi sem hiányzik, hacsak az nem, hogy még nem történt meg a felszentelése.
| Már működik… A felszenteléstől függetlenül már működik a Bajcsy-Zsilinszky úti templomban az urnatemető, amely – mivel a halál nem válogat – már tízmillió forintnyi bevételt hozott a szemeretelepi egyházközségnek. |
– Két témát is felvetett, ezért az én válaszom is „dupla” lesz. Tényleg nem vetődött fel bennem, bennünk egy pillanatra sem, hogy félbemarad az építkezés, s nem készül el a templom. Már csak azért sem, mert pesszimistán, lemondóan nem is lehet hozzáállni egy ilyen nagy volumenű munkához. Mi, itt a Földön, a magunk lehetőségeit kihasználva és igénybe véve léptünk előrébb minden áldott napon egy kicsit, az Úr pedig föntről figyelt bennünket, segítette és áldotta meg a munkánkat. Itt van, itt látható az eredménye, aminek már a látványától is boldogság tölt el. Meggyőződésem, és vallom, hogy a templomokat a Jóisten építi, mi csak segítünk neki abban, hogy az ő dicsőségét hirdető otthon váljék belőle.
Megköszönni az Úrnak
– Ez eddig „szimpla” válasz volt…
– Mondom a másikat is… Igaz, itt ülünk a templom széksoraiban, közel az Úrhoz, de még nem „hivatalosan”, mert a Pestszentlőrinc-Szemeretelepi Református Egyházközség új templomának felszentelés csak egy szűk hónap múlva, október 13-án lesz. Az első hivatalos istentiszteleten dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke köszöni meg a templomot az Úrnak, s köszönti azt a négyszáz meghívottat, aki részt vesz a felszentelésén.
Teázó, kávézó
– Gyönyörű az új otthon, s nem tévedek, ha azt mondom: öröm lesz itt szolgálni. Bocsánat a hasonlatért, de belépve a templomba olyan, mintha egy elegáns szállodába érkezne az ember. Az ember megáll, és csak néz körbe-körbe…
Kiss László lelkipásztor 1952. december 8-án Nádudvaron született, ahol lelkipásztor volt az édesapja. Tanulmányait Debrecenben végezte. Tizenhét éves korában kapta az elhívást a lelkészi szolgálatra. Szolgált Battonyán, Makláron, Poroszlón és Szilvásváradon. 1991 óta a szemeretelepi gyülekezet lelkésze. Nős, felesége röntgenorvos. Négy leánygyermekük van. |
– Ha így érzi, akkor az a templomépítő, Nagy Béla dicsérete, aki nagyon is tudta, mit akar. Mondta, hogy olyan teret képzel el, amelyben örömöt, megnyugvást jelent „lenni”, és amelyben az istentiszteletet követő percek nem arról szólnak, hogy gyorsan üljünk be az autóba vagy az autóbuszba, s menjünk haza. Nem. A cél az volt, hogy az emberek az istentisztelet után is itt akarjanak maradni. Miután „beszélgettek” az Úrral, legyenek kíváncsiak egymásra is. Akarják egymást megismerni és szeretni. Váltsanak szeretetteljes, értelmes mondatokat, s tényleg érezzék magukat otthon. Bent a templomban, a kávézó- és teázóasztalokkal felszerelt közösségi térben, a templomunk kertjében, sőt a gyermekmegőrző szobában is. Ezeket legalább annyira fontosnak tartom, mint azt, hogy – mint egykor az utca másik oldalán lévő templomunkban – újra sokan legyünk. Sokan, egymást szerető hívek.
Jószomszédság
– A régi templomot említette, amelynek a helyén új épült, amely az egyiptomi keresztények, a koptok hitét, vallását szolgálja.
– Ha mondhatom, a legjobb kezekbe került, a lehető legjobb embereknek adtuk el. A koptok hozzánk hasonlóan szép otthont építettek a régi helyébe, és úgy látom, sokan látogatják a szentmiséiket, egyre többen. Biztos vagyok abban, hogy jó szomszédként élünk majd egymás mellett.
