A Nemes utcai templomkertben május második szombatján nagy volt a forgalom. Testvéreket vártak. Azokat a zarándokokat, akik már kora reggel elindultak Soroksárról, hogy megérkezzenek arra az állomásra, ahol különös szeretettel várták őket.
A pestszentimrei karitász tagjai szendvicsekkel, süteménnyel, teával, üdítővel várták az érkezőket, Gödölle Márton plébános atya pedig feldíszített templommal. A kertben megterített asztal várta a zarándokcsapatot, amelyik pontosan érkezett meg a Szent Imre plébániatemplom kertjébe.
A templomkert „konyhájában” az önkéntesek sorra gyártották a zsíros kenyeret, nehogy bárki is éhen maradjon.
Bent a templom oltáránál eközben Gödölle atya szép szavakkal szólt a vendégekhez: „ Itt van a templomunk, a kertünk, a napfényes idő, a terített asztalok. Várnak benneteket a sütemények, a frissítő italok, s itt van ez a gyönyörű zarándoklat. Ez mind, mind a Szűzanya mosolya…
A 7. szakasz felelőse az a Takács Henrik volt, aki két szerepet is vállalt. Részben azt, hogy maga is végiglépdeli a 17 kilométert, részben pedig azt, hogy a gitáros csapatával sajátos hangulatot varázsol a Szent Imre plébánia kertjébe.
A vendéglátás és jó étvágy után a gitárosok vezetésével intett búcsút, s ment tovább a száznál is több zarándok. A Halmi-erdő érintése után érkeztek meg a szemeretelepi plébániára, hogy az ottani szusszanás után, időben érkezzenek meg a Havanna lakótelepre, hogy a Szent László templomban tiszta lélekkel hallgassák meg a rákoskeresztúri plébános, Udvardy Tamás celebrálta ünnepi szentmisét. Igaz, az azt követő agapéra már nem voltak friss senki sem, de a szemek arról árulkodtak, hogy a rózsafüzér nem csak a főváros lakóit ölelte körbe, de azoknak a lelkét is, akik arra szánták e napot, hogy imádságos szóval és lélekkel töltsék el.
