Regőczi István 1915. október 5-én született, molnárcsaládban. Teológiai tanulmányait a belgiumi Bruges-ben végezte el. 1943. március 28-án szentelték pappá, majd 1945-ben visszatért Magyarországra.
Előbb Máriaremetén volt hittanár és káplán, majd a Váci Egyházmegye szolgálatában, Vácott megalapította a Sasfiókák gyermekotthont. A hatalom 1949-ben feloszlatta az árvaházat, az atyát pedig Kistarcsára internálták. 1953-as szabadulása után Máriabesnyőre került. 1957-ben újból letartóztatták. A szabadulása után írt könyvei miatt – Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban, Mi nem hallgathatunk – 1969-ben 23 hónap szigorított fegyházra ítélték. 
Ezután Pestszentlőrincen kisegítő lelkészként szolgált, majd a XII. kerületben hozzáfogott a romos Boldogasszony-kápolna felújításához. Létrehozta a Táborhegy zarándokházat. Egy idő után ez szűkösnek bizonyult, így kőkápolnát építettek. A Kútvölgyi kápolna ma is a szentségimádás, a hálaadás helye. Regőczi atya 1992-től tíz éven át szolgált Vácott. Munkásságáért Magyar Örökség-díjjal és Parma fidei – A hit pajzsa díjjal tüntették ki.
Az Isten Vándora című könyvében az életútját írta meg. Évtizedeken át maga köré gyűjtötte az árvákat, s velük közösen árvaházakat, templomokat épített.
Tíz papnövendéket taníttatott, hét templomot építtetett, háromszáz árvát nevelt fel. 11 magyar és 5 flamand nyelven megírt könyve jelent meg. Hittel és kitartással, 94 évesen még dolgozott a Kútvölgyi kápolnában