Nem is olyan régen még büszkén mondtuk: vendégszerető nép a magyar. Ma – elsősorban a városokban – arra panaszkodunk, hogy még a szomszédunkat sem ismerjük. Ezen az állapoton igyekezett változtatni az első kerületi szomszédünnep, amelyet a Losonc utcában rendezett meg a Reform Régió Egészségnevelő, Oktatási, Kulturális és Sporttánc Közhasznú Egyesület.
− A kertvárosi övezetben is nagyon kicserélődtek az emberek. Tíz-tizenegy éve lakunk egymás mellett, és éppen hogy csak köszönünk egymásnak, mert személyesen alig-alig találkozunk. A rendezvényünkkel ezért azt a húsz évvel ezelőtti régi szokást szeretnénk feleleveníteni, hogy amikor az utcán, a kis boltban, a piacon vagy a játszótéren találkoztunk, akkor szóba elegyedtünk egymással, és érdeklődtünk egymás iránt – magyarázta Farkasné Erzsébet, az egyesület elnöke, az esemény főszervezője.

Az alapötletet évekkel korábban kidolgozta Erzsébet, de egymagában hiába pályázott anyagi forrásokra. A kezdeményezés most kívülről, egy másik civil szervezettől jött, és több fővárosi kerület – így a XVIII. – is csatlakozott hozzá. Ezzel megnyílt a lehetőség a pályázatra. Erzsébetnek nem is maradt más dolga, mint körbejárni a közvetlen lakókörnyezetét és mindenkit meginvitálni a szeptember 22-i eseményre. Jöttek is a közeli utcákból a mosolygós emberek házilag sütött pogácsákkal, süteményekkel, saját gyümölccsel, az alkalomra süttetett parasztkenyérrel, hogy beszélgetéssel, közös lakmározással, tánccal és énekléssel töltsék együtt a szombat délutánt.
− Negyven évvel ezelőtt éppen így szeptemberben, egy kis boltbeli beszélgetés alkalmával ismertem meg életem legjobb barátnőjét, és lett belőle negyven évig tartó szép barátság. A rendezvénnyel a múlt évben elhunyt kedves barátnőm, Horváth Károlyné, Emmike emléke előtt is szeretnék tisztelegni, aki egyébként hosszú évekig a Vörösmarty Mihály Ének-zene Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa volt – árulta el a főszervező.