A lőrinci, közelebbről a szemeretelepi Szent István-plébániatemplomban szolgál a 37 éves indiai Mahimai Raj Anthony atya, aki szűk másfél éve él hazánkban. Amikor először találkoztunk, angolul értettünk szót egymással. Azt hittem, hogy a tizenöt hónapnyi ittléte után is e nyelven illik megkérdezni tőle, mi újság, hogy érzi magát nálunk. A mosolygós pap azonban meglepetéssel szolgált. Mielőtt belekezdtünk az interjúba, s feltettem volna az első kérdést, az atya biztosított arról, hogy nem kell bajlódnom az idegen nyelvvel.
– Kérdezzen nyugodtan magyarul, annyit már tudok, hogy válaszoljak a kérdéseire – mondta szinte hibátlanul, csupán némi akcentussal a szavak kiejtésében. – Biztos voltam benne, hogy elsajátítom a nyelvüket. Ha itt élek, tudnom kell azt.

Szentbeszédek magyarul

Hogy miként tett szert ilyen gyorsan magas szintűnek nevezhető nyelvtudásra, arra a következő egyszerű magyarázatot adta:
– Nyelvtanárhoz jártam, kettőhöz is. Előbb egy budai magántanárhoz, aztán egy tanfolyamon vettem részt, közben pedig figyeltem a nyelvüket. Nem volt nehéz, a hívek is ezen a nyelven beszéltek. A magyart hallottam a boltban, a villamoson is. Ma már – hogy is mondják? ¬– nem lehetne eladni engem.
Ha nem is tűnt udvariasnak, de illett kijavítani az atyát: eladni…
– Ilyenekkel még van bajom, de örülök annak, hogy a magyarul kimondott szavaimat írja most papírra.
Valóban büszke lehet erre az indiai pap, akit azok „kereszteltek” el Mahi atyának, akik mindig őszinték, szókimondók.
– Az ebbe a templomba járó gyerekektől kaptam ezt a nevet. Ma már messziről így szólítanak meg, mielőtt rám köszönnek.
Mivel olyan emberrel beszélgettem, akinek a hivatásához, a hitvallásához hozzátartoznak a szavak is, fel kellett tennem a kérdést: milyen nyelven misézik? 

Biblia – magyarul A beszélgetésünk során nem került szóba, hogy olvas-e rendszeresen magyarul az indiai „vendégatya”. Azonban mielőtt elbúcsúztunk egymástól a plébánia előtt, megkérdeztem, mit csinált a téli estéken. – Sokat olvastam, öröm és izgalom volt magyar nyelven is megismernem a Bibliát – hangzott a válasz.

– Természetesen megtanultam azokat a magyar szavakat, amelyek a szentmise részét képezik. Ezzel nem volt probléma, azonban a szentbeszédekkel igen. Az még nem megy, hogy közvetlenül magyarul mondjam el a szentbeszédet. Azt csinálom, hogy angolul leírom a szöveget, s odaadom valakinek, aki lefordítja. Ezután átolvasom, igyekszem megjegyezni, és így már oda merek állni a hívek elé. Örülök, hogy eddig még soha senki nem mondta, hogy nem érti a prédikációmat. Érzem, bővül a szókincsem, s élmény magyar nyelven tolmácsolni a gondolataimat.

Barátság a „földi főnökkel”

Mahi atya elmondta, hogy jól megértik egymást a „földi főnökével”, Czap Zsolt plébánossal, igazi baráti kapcsolat alakult ki köztük.
– Kitűnő embert, barátot találtam benne, s remélem, hogy ő is ezt gondolja rólam. Messze Indiától, egy másik földrészen nagyon sokat jelent nekem, hogy a bizalmába fogadott.
Az atya rendszeresen részt vesz a táborozásokon, kirándulásokon, több helyen járt már az országban. De ezt a mondatát hadd idézzem szó szerint, akár a magyar iskolások okulására, szókincsük bővítésére:
– Voltunk korábban Észak-Magyarországon, a Miskolc–Aggtelek-útvonalon, júliusban pedig tiszai kirándulásra megyünk.

Zöld parkok, tiszta utcák…

Mahi, mielőtt idejött, 2015-ig szóló magyarországi szerződést írt alá Indiában, tehát nem rövid idejűt. Akár az is előfordulhat, hogy magyartanárként utazik vissza három év múlva a szülőfalujába, a dél-indiai Tamilnádu államban lévő Sindalai Cherry településre.
– Erre nem gondoltam, arra viszont egyre gyakrabban, hogy augusztus végétől egy hónapot otthon tölthetek. Nagy öröm és élmény lesz találkozni a három fiútestvéremmel, a rokonaimmal, és arra is időt szakítok, hogy krikettmeccset nézzek. 
Az atya dicsérte a magyar konyhát, bár elmondta, hogy hetente egyszer egy, az indiai konyhát ismerő személynek köszönhetően igazi hazai ízeket kóstolhat.
– Az itteni kedvencem a sült csirke, de a bablevest is nagyon megszerettem. Kedves, jó népet ismertem meg Magyarországon, amelyet már ennyi idő alatt is a szívembe zártam. Rosszat nem is tudok mondani.
Sőt a végére kaptunk még egy olyan dicséretet, amelyet a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. főnökei kitehetnek az ablakba:
– Nagyon jó a levegő, zöldek a parkok, tiszták az utcák.
Engedjük meg, hadd legyen igaza Mahi atyának…