Séta a virágos Bókay-kertvárosban

Írta:  2012.05.21.
Legyünk hűek az örökséghez! – Várostörténeti utazás és séta a Bókay- kertvárosban címmel szervezett programot május 19-én Kardos Gábor önkormányzati képviselő a Budapest XVIII. kerületi Kulturális Értéktár Alapítvány képviseletében és Heilauf Zsuzsa, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóhelyettese.

Minden évben sokan jönnek el a kétórás sétára
A séta során az érdeklődők bejárták a Bókay-kertváros – azaz az Üllői út és a Szent Lőrinc-kápolna határolta területet. A 22 állomásból álló várostörténeti utazás a fővárosi Urbitális Majális programsorozathoz kapcsolódott, a célja pedig az volt, hogy felhívja a figyelmet a kerület kulturális gazdaságára.
Amikor sietősen megyünk az utcán, nem gondolunk arra, hogy naponta milyen értékek mellett haladunk el. A régebbi lőrinciek, amikor leszálltak a buszról, villamosról a Madách mozinál, amit a fiatalabbak már csak Delta üzletházként ismernek, úgy emlegették a helyet, hogy a Szarvas csárda. De vajon hol volt eredetileg a csárda épülete? (A rendőrség helyén, 1835-ben már térkép jelöli.)
A Zila kávéházban megtudhattuk Heilauf Zsuzsától, hogy a múlt század elején Széchenyi Péter, Szapáry Pál, Eszterházy Mihály, Festetics György, Csekonics báró, Andrássy Géza, Batthyány Elemér és még sok más híres ember fordult meg ezen a helyen. Csakhogy akkoriban lövölde működött itt, amely nem egészen 50 év múlva a Május 1. strand öltözője lett. Az elhanyagolt, lepusztult épület sokáig várta sorsa jobbra fordulását, amikor is megvette Zila László cukrászmester, hogy a „békeidőket” idéző polgári kávéházat varázsoljon belőle.  

A séta egyik fontos állomása volt a Bókay-kert, ahol Heilauf Zsuzsa, a kerületi helytörténeti gyűjtemény vezetője és Kardos Gábor önkormányzati képviselő elhelyezte az emlékezés virágait Bókay Árpád szobránál. Bókay Árpád nevét Pestszentlőrinc-Pestszentimre helytörténetén túl az orvostudomány és a hazai kultúrtörténet is jegyzi.
A várostörténeti utazás végállomása kerületünk kis ékszerdoboza, a 250 éves, fazsindelyes Szent Lőrinc-kápolna volt. A falán elhelyezett emléktáblán a következő áll: „Műemlék. Építtette I. Grassalkovich Antal az 1760-as években, mai formáját a XIX. század elején átépítésekkel nyerte el.