– Szereti a repülést?
– Igen, nagyon. Gyerekkoromban repültem először, s máig emlékszem rá, ahogyan gyorsult a gép, ahogyan elemelkedett a földtől. S persze a felhők fölött, a szikrázó, örök napsütésben másképpen néz ki a földünk. Akkoriban nem gondoltam rá, de talán ennek a földi életnek a küzdelmei, szenvedései is hasonlíthatók a felhőkhöz. Innen lentről sötétek, komorak. Életünk nehéz időszakait nem könnyen viseljük. Hiszem azonban, hogy „föntről”, a mennyországból visszatekintve, látni fogjuk, ahogyan Isten szeretete beragyogja az életünk sötét, gondokkal terhes időszakait is. Babits Mihály sorai jutnak az eszembe: „Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus!”

Kápolnák Frankfurtban

– Ön is repülőre ül, vagy csak földi szolgálatot teljesít?
– Szívesen repülök, de a repülőtéri lelkészi szolgálat elsősorban földi szolgálatot, ahogyan a neve is mutatja, reptéri feladatot jelent. Szinte minden nagy nemzetközi repülőtéren van kápolna. Van, ahol csak egy, de van, ahol minden vallásnak külön-külön. Frankfurtban például öt kápolna-imaszoba áll egymás mellett. Itt teljesítenek szolgálatot a különböző felekezetű, illetve a más vallású lelkészek. Magyarország keresztény gyökerekkel rendelkezik, így nálunk ökumenikus szellemben egy református, egy evangélikus és egy katolikus lelkész szolgál együtt.

Van, amikor vigaszt kell nyújtani

– Mi a feladata a reptéri lelkésznek?
– Nagyon sajátos feladatról van szó. Célja a lelki segítségnyújtás az úton levőknek és a reptéri dolgozóknak. A régi kápolnánkban volt egy „vendégkönyv”, amelybe bárki beleírhatott. Mindig érdekes volt látni, milyen sokan jönnek be a kápolnába, és írnak rövid imákat a könyvbe különféle nyelveken. Például ilyet is: „Drága Istenem! Most megváltozik az életem, segítsd anyut és a húgomat, amíg Amerikában tanulok. Vigyázz rám ebben az egy évben!” A lelkészek feladata a kápolna rendben tartásán túl a személyes beszélgetés az emberekkel, továbbá az istentiszteletek, szentmisék végzése.
– Milyen különleges helyzeteket kell megoldaniuk, s az ön praxisában volt-e már példa ilyenre?
– Egy vidám és egy szomorú történetet mondanék el. Két alkalommal is tartottunk a lelkésztársaimmal tűzoltóautó-szentelést. Komoly teljesítményű járművek ezek – hála Istennek, égő repülőt Ferihegyen nem kellett oltani velük –, így vicces volt, amikor a felszenteléskor az egyik autó a másikat locsolta, jó bő vízzel… A másik sajnos szomorú esemény. 2009-ben lezuhant az Air France járata az Atlanti-óceán fölött. A gépen öt magyar is volt. Gyászszertartást, közös imát tartottunk értük a repülőtéren, ahol ott voltak a rokonok is. Nagyon nehéz a hozzátartozóknak feldolgozniuk, elfogadniuk egy ilyen tragédiát.

Nemzetközi szervezetek

– Gyanítom, hogy más közlekedési eszközökön nincs lelkész. A repülésnél netán a Jóisten „közelsége” miatt van?
– Szokták mondani, hogy egy zuhanó repülőgépen nincsen ateista. Úgy tudom, van a világban néhány olyan nagy pályaudvar, ahol kialakítottak kápolnát, és működik lelkészi szolgálat.
– Milyen szervezetük van itthon és a nagyvilágban?
– Két nemzetközi szervezetet említek meg. Az egyik a Repülőtéri Katolikus Lelkészek Nemzetközi Szövetsége. Időről időre nemzetközi konferenciákon veszünk részt, amelyeket az Elvándorlók és Úton Lévők Pápai Tanácsa szervez. Most tavasszal Rómában lesz ilyen találkozó. A másik szervezet a Repülőtéri Lelkészek Ökumenikus Nemzetközi Szövetsége, amely szintén évente szervez konferenciát.

Korábbi cikkeint Czap Zsoltról:

Hajnali találkozások

A keresztények legnagyobb ünnepe a húsvét