Énekes Árpádra emlékeztek

Írta:  2015.06.03.
A Pestszentlőrinci Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola 80. születésnapjához kapcsolódó ünnepségsorozat legutóbbi, májusi állomása a sportról szólt.
A Pestszentlőrinci Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola 80. születésnapjához kapcsolódó ünnepségsorozat legutóbbi, májusi állomása a sportról szólt. A Hengersor utcai intézmény egykori tanárának, a kiváló ökölvívó-szakembernek, Énekes Árpádnak állítottak méltó emléket a mai kollégák.

Csikós Mária igazgatónő arra kérte a jelenlegi tanárokat, hogy mutassák be a diákjaiknak az elmúlt időszak nagyjait, mert az intézménynek tartalmas, megőrzésre méltó a múltja is. Ennek jegyében valamennyi munkaközösség felkutatta a saját szakterületéhez kapcsolódó emlékeket.
Innentől már csak a gondolat kellett ahhoz, hogy a testnevelés-munkaközösség úgy döntsön: nem tárgyakat mutat meg, hanem azt a szellemiséget, amely jelenleg is sajátja az iskolának. Az emberséget, a hitelességet, a szakmai tudást, a jókedvet.

Család, barátok

Volt kinek az emlékéhez nyúlni, mert ezeket az értékeket képviselte az intézmény egykori tanára, Énekes Árpád is. Rá, az ökölvívó-válogatott egykori kapitányára emlékeztek, őt, a kiváló elméleti és gyakorlati szakembert mutatták be a diákoknak a jelenlegi tanárok.

A ringben is, a katedrán is

A 81 éves korában elhunyt Énekes Árpádról kevesen tudják, hogy milyen sokoldalú sportember volt: futballozott a Szegedi AK csapatában, sőt a főiskolai válogatott tagjaként megjárta a korosztályos vébét is. Kiválóan kosarazott, teniszezett, és természetesen bokszolt is. A pályafutása után ökölvívóedző lett, több mint egy évtizeden át volt a magyar válogatott kapitánya, húsz éven át pedig a Bp. Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott.
 

S láss csodát: a tanulók feszülten figyelték az elmondottakat. Azért is, mert Jakabné Csürke Éva testnevelő minden fellelhetőt „odatett az asztalra” Énekes Árpádról. Meghívta az ünnepségre az 1992-ban elhunyt szakember feleségét, lányát, régi kollégáit, az ökölvívó-szakosztály képviselőit, s közösen idézték meg a mester alakját.

Sztárok sora

Felidézték a pályafutását a szorítótól egészen a szövetségi kapitányi székig. Filmeket vetítettek róla és persze az ezt nagyon megérdemlő tanítványairól is. Gondolatban ott volt az iskolában Török Gyula „Béka”, aki Rómában lett olimpiai aranyérmes 1960-ban. Ott volt a „megüthetetlen” Orbán László, akárcsak a bivalyerős Kajdi János. Mindketten az 1972-es müncheni olimpián lettek ezüstérmesek. Aztán a magyar bajnokok véget érni nem akaró sora: Vona József, Orbán Sándor, Gáli István, Réder József, Pákozdi László. Ők „csak” magyar bajnokok voltak, de ismerve az akkori bunyós mezőnyt, nagy dicsőség ez még évtizedek múltával is.

„Nagy ember”

S hogy ne maradjon el az igazi, a ma is köztünk élő meglepetés: elfogadta az iskola invitálását Gedó György, a dicsőséges müncheni játékok bajnoka is, aki egy bokszkesztyűt ajándékozott az iskolának, pillanatok alatt a suli legnépszerűbb személyévé válva ezáltal.
Az emlékezést lelkesen végighallgató diákok sok mindent megtudhattak, és egy felismeréssel feltétlenül gazdagabban állhattak fel: megtudhatták, hogy „milyen nagy ember” tanított a Hengersor utcai iskolában…