– Ha lelkendezem a srácok sikerén, abban sincs semmi túlzás, mert olyan játékot nyújtottak valamennyi meccsükön, hogy az tényleg emlékezetes maradhat mindenkinek – mondta Gyimesy László, a Gloriett Sportiskolai Általános Iskola igazgatóhelyettese, mondhatni, az együttes menedzsere, aki természetesen végigkövette a gyerekek valamennyi csatáját.
– Húsz együttes lépett pályára a döntőben, s már a csoportmérkőzések azt sugallták, hogy ismét szép siker elé nézünk. A C-csoportban a Sopront, a Bábolnát, az Egert és a Pécset győzték le fiúk, hogy aztán a Veszprém és a Debrecen elleni fölényes siker után a döntőbe jussanak.

Aranyhalmozók

A fináléban a Felcsút volt a Gloriett ellenfele. Itt sem kellett lerágnia a körmét az izgalomtól a két edzőnek, Gombos Lászlónak és Varga Istvánnak, mert a Gloriett-siker a legendás magyar–angol mérkőzést idézte: 7-1 lett a végeredmény… Ez azt is jelentette, hogy toronymagasan diadalmaskodott a IV. korcsoportos kerületi csapat.

– Azt szokták mondani az ilyen sikerek után, hogy jó volt gloriettesnek lenni. Ez most nagyon is igaz volt. Valamennyi ellenfél elismerte, hogy nem volt esélye ellenünk. Az olimpiai bajnoki címen túl az is dicsőség, hogy nem egy gyerek a többedik elsőségét ünnepelhette. Csonka András, Kerékgyártó Marcell, Kerékgyártó Zalán, Lutzer Bence és Molnár Tamás már a harmadik aranyérmét vehette át.

Mindenki benne volt

Az igazgatóhelyettes azt is elmondta, hogy az iskola összes alkalmazottját dicséret illeti, mert ilyen sikerhez (meg a tavalyi szabadtéri elsőséghez is) olyan összefogás kellett, amelyben mindenki benne volt.
– Nem is tudom, kivel, kikkel kezdjem. A gyerekek szerepe elvitathatatlan, akárcsak az edzőké, a szakembereké, akik naponta hozzátesznek valamit a titokhoz, ami azonban nem is igazán titok, hacsak a megtervezett munkát nem nevezzük annak. Az én szememben a szülők is ott álltak a dobogón, mert valamennyien megtettek mindent azért, hogy megszülessen ez a siker. A tavalyi döntőben is ott biztatták a gyerekeket, miként most is. Nem hagyható ki az „aranyosok” közül az iskola tradíciója, az a sportos légkör sem, amely valamennyi napunkat végigkíséri. Ez a légkör tényleg olyan, amelyben lehet alkotni, a szó legnemesebb értelmében.

Egyetlen, de kötelező

Kihagyhatatlan az igazgatónő, Timotityné Sibalin Hajnalka megemlítése, akitől nem tudtak olyat kérni a srácok, amit ne teljesített volna. Igaz, neki is volt kérése. Egyetlen csupán, de annak teljesítését szigorúan elvárta, sőt számon is kérte. Csak a jó tanulmányi előmenetelt felmutatók kaptak zöld utat az edzésekre és a tornákra. Nos, ezt is elérték a fiúk, így nemcsak bajnokcsapatról, de az okosok csapatáról is beszélhetünk, amikor a teremlabdarúgó diákolimpia országos bajnokait emlegetjük.