– A néhány hete megrendezett ünnepélyes díjátadón látni való volt, hogy mennyire ragaszkodnak a bajnokai önhöz. Ez is felér egy fél arannyal.
– Érzem is, de tudni kell, hogy ez kölcsönös. A fiúk tudják, hogy el kell fogadniuk, amit az őket irányító edző mond, nekünk pedig a lehető legtöbbet kell tenni azért, hogy a tudásuk maximumát adhassák.
– Sikerült, mert a májusi fonyódligeti döntő hét mérkőzéséből csupán egy volt szoros. A többin úgymond csak egy csapat volt a pályán. Elvárható volt ekkora fölény?
– Aki csak az eredménysort nézi, annak talán hihetetlen. Azt hiszem, annak köszönhető a siker, hogy mi voltunk a legegységesebbek, mi tudtuk a legjobban, hogy mit akarunk játszani.
Tudták a dolgukat
– Szaladjunk végig a hét meccsen…
– Örök élmény marad. Az elsőn a székesfehérváriakat vertük 4-0-ra. Ez a meccs azért volt kritikus, mert első találkozó lévén szokni kellett, hogy nagy a tét. De nem volt kétséges a sikerünk, s nagy lépést jelentett ez a végső győzelem felé. Ezután a Keszthely és a Győrzámolya jött. Magabiztos és tudatos játékkal vertük őket 6-0-ra, illetve 9-0-ra. Ekkor már csak egy győzelem kellett a negyeddöntőhöz.
– A csapat lendületet kaphatott ettől a három győzelemtől.
– Megnyugtatta őket. Láttam a fiúkon az önbizalmat. Nem is féltettem őket, amikor a Dorog következett. Nem volt könnyű, de azért győztünk 4-2-re.
– Ekkor kapták csak az első góljaikat. Rendben lehetett a védekezésük.
– Mindenki tudta a dolgát…
Minden rendben volt
– Látok itt egy mágneses táblát. Ez is benne volt a sikerben?
– Ezen is gyakoroltunk, ezen is magyaráztam, hogy kinek mikor, hol kell lennie, s hogyan lehet a legveszélyesebben felépíteni a játékunkat.
– Beválhatott, mert a negyeddöntőben a Szeged kapott négy, az elődöntőben pedig a Nyíregyháza öt gólt. Ráadásul úgy, hogy a Gloriett hálója érintetlen maradt. Erre mondják, hogy nem semmi.
– A csapat egyben volt, és Tóth Alex sorra rúgta a gólokat, ő lett a gólkirály. A kapunkat pedig nem tudták bevenni, mert olyan szervezett volt a védekezésünk és olyan jó a kapusunk.
– Ezután már csak egy siker kellett. Gondolom, ekkor már inkább vissza kellett fogni a srácokat. A segítőjével, Gombos Lászlóval mit mondtak, kellett-e egyáltalán bármit is?
– Futballszakmailag már nem, minden rendben volt. Ment a szekér, nem kellett belenyúlni semmibe.
Heten, de nem gonoszok
– Jött az Eger, az újabb siker, ami már aranyat ért.
– Ez volt a legnehezebb, bár csak számszerűen. A 2-1-es győzelmünk szoros találkozót feltételez, de a játék képe nem ezt mutatta. Jobban játszottunk, csak éppen nem nyílt ki a „gólzsák”, kimaradtak a helyzetek. De azért nyertünk, hozzátéve, az egriek „hősök” voltak, kitűnő ellenfelek.
– Az ötödik aranyát nyerte a diákolimpiai karrierje során…
– Nem csak az én sikerem ez. Segítők nélkül nem ment volna, ez nagyon fontos. Nem én vagyok az egyetlen „okos”.
– Kik segítik a munkáját?
– A legőszintébb akkor vagyok, ha azt mondom, hogy mindenki, aki itt dolgozik. Az igazgatónő, Timotityné Sibalin Hajnalka éppen úgy a sajátjának érzi a csapatot, mint a helyettese, a Gloriett SI elnöke, Gyimesi László, s mennyien vannak még…
– Ne is maradjanak névtelenek…
– A legkisebbekkel, az óvodáskorúakkal a fiam, Péter dolgozik, a többi korcsoportot pedig Gombos László, Roboz Sándor, Hovanyecz Ferenc, Pannai László és Németh Tamás irányítja. Csak velük teljes a kép, mert nélkülök nem ment volna. S azok nélkül a lelkes szülők nélkül sem, akik mindent megtesznek a gyermekeik sikeréért.
Árulkodnak a serlegek
– De vajon mi a titka, hogy úgy mondjam, az ars poeticája a vezetőedzőnek?
– Egyszerű: reggeltől estig itt kell lenni a suliban, lássák, érezzék a gyerekek, hogy értük vagyunk, érezzék a törődést. Szakmailag azt tartom lényegesnek, hogy minden játékos mindent tudjon. Kispályán szükséges ez. Alap az is, hogy minden mondat hiteles legyen, hogy azt mondhassák a játékosok, hiszek az edzőimben, mindent megtesznek értünk.
– Talán el is mondta a leglényegesebbet. Azt, hogy irodájának a vitrinje miért van telis-tele serlegekkel.
– Valamennyi egy-egy siker történetét meséli el. Már ha lenne időm nosztalgiázni. De szerencsére nincs…
