– Az idő sok mindent megszépít, így aztán mondhatjuk, hogy boldogan vonulhatott pihenőre a csapat, mert szinte reménytelen helyzetből jött vissza, s maradt bent. Hogyan élte meg ezt edző, játékos?
– Örültünk a bennmaradásnak, mert sokáig nem volt ez evidencia, sőt… Akkor még úgy volt, hogy a bajnokság átszervezése miatt nem lesz kieső, de mi akkor is meg akartuk mutatni, hogy a mintegy nyolcvan százalékban saját nevelésű, 22-23 éves átlagéletkorú játékosokkal is megvalósítható az NB I-es szereplés. Később kiderült, hogy nem szervezik át a bajnokságot, így a nyolcadik helyezés mentett meg minket a második osztálytól.
– Eddig rendben is van, a bajnokság végén kiváló volt a menetelés. Utána azonban nem volt minden autósztráda-simaságú, mert a folytatás bizonytalansága nem tett jót az együttesnek. Ezt pedig reménytelenül élhették meg.
– Már a rájátszáskor hallottunk híreket, hogy a tulajdonosok jövőre, vagyis 2014 őszétől másként gondolják a csapat finanszírozását, s ezek a hírek nem kecsegtettek sok jóval. De mivel sportemberek vagyunk, ez nem látszódhatott meg a teljesítményünkön. Sokszor a reményünket vesztve, sokszor dacosan, de mentünk előre, mert arra szerződtünk, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk. Ez sikerült, bent maradt a csapat, így igaz az az állítás, hogy boldogan fejeztük be a bajnokságot.
– Igen ám, de az örömben üröm lehetett az, hogy a nem éppen ideális helyzet miatt többen is elmentek. Mennyire érintette, érinti ez érzékenyen az együttest a rajt előtt?
– Már a bajnokság közben is jelezte néhány meghatározó játékos, hogy az ősztől, fájó szívvel ugyan, de máshol folytatja. A döntésüket tudomásul kellett venni, de reméltük, hogy majd a saját erős utánpótlásunkból megoldjuk a gondokat.
– Gondolták, ám úgy nézett ki, hogy a csapat nem maradhat meg ebben a formában…
– A bajnokság utolsó meccse után közölték, hogy az addigi formában nincs tovább PLER… Hogy csak utánpótlás-nevelő klubként működhetünk, ami önmagában szép feladat, de mi nem erre készültünk, nem ezt vártuk. A hír elindított egy folyamatot, mindenki csapatot keresett magának. Még az is, aki itt, Lőrincen szerette volna folytatni a pályafutását. Képzelheti…
– Képzelem, s rögtön meg is kérdem, mit lehetett tenni ebben a helyzetben?
– Azon dolgoztam, hogy a szakmában méltán elismert
utánpótlásunkat megpróbálom egyben tartani, ám a riválisok már az utánpótláskorúakat is ajánlatokkal bombázták, mondván, jobb, ha náluk vannak, s nem nálunk…
– Ekkor, a legvégén jött az újabb fordulat, hogy ne legyen unalmas egyetlen napjuk sem…
– Annak tényleg nem volt mondható egyetlenegy sem. A nevezés leadásának a határideje előtt három-négy nappal újabb hír jött, hogy mégis saját jogon, saját csapattal indulhatunk az első osztályban.
– Őszintén: nagyon boldog volt?
– Hogy a csudába ne? Repkedtem, csak az „zavart”, amikor eszembe jutott, hogy írd és mondd, hat játékos maradt a tavalyi keretből. Így azért, ahogy mondani szokták, nagy kaland lesz a bajnoki rajt és indulás.
– Ha már a rajtot mondja… Mikor kezdődik a felkészülés, mi lesz a program, mikor lesz a rajt?
– Akkor mondom, sorban. A közös felkészülés július 21-én, hétfőn kezdődik, s minden átmenet nélkül – gőzerővel. Ezzel, azt hiszem, vázoltam a programot is. A bajnoki rajt szeptember elején lesz, ami nincs is olyan messze.
– Kik mentek el Lőrincről?
– Hosszú a névsor… Bakos György, Marczinkó Máté, Nagy Bence, Lókodi Gergő, Németh Tamás, Szabó Tamás, Rév Mátyás, Vancsics János, Muszavi (Ali), s hogy teljes legyen a kör, a felnőtt csapat közvetlen utánpótlását alkotó junior csapatból is vagy nyolc-tíz játékos…
– Ekkora vérveszteséget egy európai élcsapat is nehezen viselne el, de nincs mese, előre kell nézni. Jöttek-e újak?
– Jelenleg is azon dolgozunk, hogy a rajtig megfelelő csapatunk legyen, elsősorban a PLER-hez kötődő, itt nevelkedett játékosokból. Tehetséges fiatalokkal szeretnénk megoldani a jövőt, mert ez mindig is jellemezte a csapatunkat. Ami az „idegeneket” illeti, pontos nevekkel még nem szolgálhatok, tartanak a tárgyalások.
– Ős-PLER-esként miként élte meg az elmúlt időszakot, s el lehet-e felejteni a mennydörgést a rajtig?
– Ahogy mondta, ős-PLER-esként szörnyű volt végignézni, ahogy az értékeink szétszaladnak, és több mint tíz év munkája tűnik el a semmiben, vagy vándorol át másik egyesületbe. Az utolsó utáni pillanatban kaptuk meg az esélyt, ezzel próbálunk élni. Hogy milyen
évünk lesz, azt nem tudom megmondani, de az utóbbi években megedződtünk, kemények vagyunk, kellő tapasztalattal felvértezve. Ez pedig akár győzelmeket is hozhat. Az biztos, hogy az együttes fiatal és PLER-es kötődésű lesz, s a tudása legjavát viszi ki a pályára, utolsó budapesti csapatként is helytállva.
