Az már a bajnoki rajt előtt tudnivaló volt, hogy az őszi szezon nem a PLER-ről szól majd a kézilabda-bajnokságban. Azt azonban az igazán pesszimisták sem gondolták, hogy a tavaly az ötödik helyen végző együttes ilyen mély gondok közepette kénytelen megélni a bajnokságot. A klubvezetés türelme október 14-ig tartott, ekkor sajtóközleményt adott ki.
Megmagyarázhatatlan…
Íme: „A hétfői nappal megköszönte Zsiga Gyula vezetőedző munkáját a PLER-Budapest vezetősége. A tréner leváltásáról annak a reményében döntött, hogy egy új vezetés új lendületet adhat a jelenleg nulla ponttal álló fővárosiaknak a bennmaradáshoz. Zsiga Gyula az FTC és a PLER 2011-es fúziója óta irányította együttest, amellyel az első szezonban a 7., a tavalyi bajnokság végeztével pedig az 5. helyezést szerezte meg. A továbbiakban a csapat másodedzője, Hutvágner István látja el a feladatot. A PLER-Budapest megköszöni Zsiga Gyula két és fél éves kitartó munkáját, további sok sikert kívánva neki.”
Lehetne bölcselkedni, hogy a döntés „benne volt a levegőben”, hiszen a nulla pontot, miként a sok esetben mutatott játékot, nehezen lehetne bármivel is megmagyarázni. Mert ki lehet kapni, lehet futni a mezőny után, de azt bizony nehéz megmagyarázni, hogy még a más súlycsoportba tartozó utánpótlás válogatott is 5 góllal jobb volt.
Vereség a junioroktól…
Lehet, hogy akkor szakadt el a cérna, lehet, hogy akkor lett elege a vezetőségnek, amikor a PLER vereséget szenvedett a junior válogatottól. Ez a bukás még akkor is szégyenteljes volt, ha bizonyára csupa-csupa feltörekvő, tehetséges sportemberből áll a junior keret.
A mérkőzés után interjút készítettünk az akkor még „csapatfőnök” Zsiga Gyulával, aki a következőket mondta:
„Megmondom, győzelmet vártam ezen a meccsen, de nem az lett, hanem ötgólos vereség. Ennek sok oka lehet. Elsősorban szakmaiak, de nemcsak azok, hanem például a fáradtság is, amit akár elfogadhatónak is mondhatnék, ha nem minden csapat ilyen feszített tempóban meccselne. Heti két találkozó, állandó utazás, s ami a legnehezebb számunkra, hogy futunk a pont, az első győzelem után, de mindig kicsúszik a kezünkből.”
Régi csapat, új „mozdony”
Az edző távozik, a csapat marad, mint rendesen…
Nem tudni azonban, kinek lesz nehezebb, kire vár keményebb időszak. A menesztett trénerre, a csapatban maradó játékosokra, netán az új mesterre, a juniorokat kemény kézzel irányító Hutvágner Istvánra?
| A legutóbbi négy forduló vesszőfutásának a krónikája: PLER-Budapest–Szeged 26-37 (10-19) Pestszentimrei Sportkastély Tatabánya–PLER-Budapest 28-26 (14-13) Tatabánya, Földi Imre Sportcsarnok Junior válogatott¬–PLER-Budapest 29-24 (13-13) Balatonboglár PLER-Budapest–Veszprém 22-33 (12-20) Pestszentimrei Sportkastély |
Mi tagadás, senki sincs, nem lehet most könnyű helyzetben Lőrincen. Bár igaz, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a gárda, mert mínuszpontokkal azért nem zárják az őszt. Legföljebb akkor, ha nem állnak ki a következő találkozó(k)ra… Erről persze szó sincs, így aztán a régi csapat az új „mozdonnyal” megkezdheti a felzárkózást.
Talán majd most?
Bízva abban, hogy még nem késő, és hogy elegendő forduló van hátra a bajnokságból arra, hogy a PLER legalább megkapaszkodjon az első osztályban. Tény, papíron könnyebb ellenfelek ellen kell pályára lépnie, bár az eddig látottak alapján nagyon is kérdéses, hogy a mostani csapat számára létezik-e könnyű ellenfél. Erre a Mezőkövesd és a Cegléd elleni találkozó adja majd meg a választ.
