Az önkormányzat nem csupán szavakban sportol, hanem tettekkel is, szeptembertől ugyanis két referens is figyel a kerületi sportéletre.
Él a sátortábor
Eszes János, a kerület egyik új sportreferense a Sportízelítő előtti héten attól tartott, hogy a gondosan felépített sátrakat elfújja majd az őszi szél.
Nos, szerencsére minden maradt a helyén, mert sem szél, sem eső nem zavarta meg a rendezvényt.
– Már kora reggel éreztem, „nyerni fogunk”, mert látni való volt, hogy velünk lesz az időjárás. Most meg már él a sátortábor. A negyvenkettőből harmincötben kerületi sportegyesület mutatkozik be. Ez a szám magasabb a tavalyinál, jelezve, hogy a lőrinciek és az imreiek közül egyre többen fordulnak a sport felé, mert lassacskán rájönnek: lehet akár sokáig is élni sport nélkül, de minek? – tette fel a költői kérdést a „civilben” úszóedző és egyesületi elnök Eszes János, hogy aztán már menjen is, mert ezen a napon tíz is kevés lett volna belőle.
”(S)portékák” a sátrakban
Annak a bizonyos sátortábornak a forgatagában bizony észnél kellett lennie annak, aki látni s tudni akarta, ki hol kínálja a „(s)portékáját”.
Az egyik oldalt a küzdősportosok vették birtokba. Ott voltak Juhász József már tavalyról ismert SOFI-s cselgáncsozói, akárcsak a tékvandósok, az Európa-bajnok és Világkupa-győztes mesterük, Pataki Krisztián vezetésével. Most is népszerű volt az íjászat, a Robin Hood-utódok próbálták utánozni a nottinghami erdők királyát. Csúcsforgalom volt a futballsátrak előtt is, ahol a PSK és a SZAC vezetői tanítgatták a kicsiket, hogy egyszer legalább a közelébe érjenek azoknak, akiknek hetente szurkolnak a képernyőn. (Lesz dolog addig bőven…) A nagyszínpadon egymást követték a táncos lábú és akrobataügyességű lánykák, akik úgy szaltóztak, pörögtek, forogtak, hogy annak már a látványába is bele lehetett szédülni. Különösen, ha közelebb ment hozzájuk a szájtáti…
| „Munkanélküli” a kerület arca Ott volt a Bókay-kertben a kerület új arca, az olimpiai bronzérmes öttusázó Marosi Ádám is. A PLER-t elhagyó, Vácra igazoló kézilabdázó, Lendvay Péter helyét vette át. Gyorsan tisztázni kell valamit, nehogy szó érje a lapot. Igaz ugyan, hogy a 29 éves Marosi Ádám munka nélkül van, de bizonyára örömmel vállalja ezt a státust, mert mint mondta: „Rám fért a pihenő a kemény idény után. Volt Európa-bajnokság, volt világbajnokság, úgyhogy fizikailag is, fejben is elfáradtam. Most lubickolok a semmittevésben. Bepótolom azokat a programokat, amelyek elmaradtak, eleget teszek azoknak a meghívásoknak, amelyeket nem tudtam elfogadni. Egyébként meg pihenek, de a sport azért nem marad ki az életemből. Szeretem a lovakat, a közelségüket, így aztán, ha másért nem, hát ezért eljárok lovagolni. Megnyugtatnak, kikapcsolnak.” Szóba került a tajvani vb, amelynek első felvonása csapnivalóan sikerült Marosinak és a csapatnak is. Ezért is ér akár két aranyat a váltóban nyújtott teljesítmény, amivel a dobogó tetejére állhatott a három tusázó. Sportemberi tett volt, s nem csupán a szó fizikai és sportszakmai értelmében. „Csak nem köszönhettünk el a sikeres Európa-bajnokság után egy csapnivaló vb-szerepléssel? Szavak nélkül is tudtuk, éreztük a feladatunkat, így mindhárman mentünk, mint az oroszlánok. Meg is kaptuk érte az ajándékot, az aranyérmet.” Egy ismert arcnak mindig van kötelezettsége, hiszen felismerik, szeretik. A szűkebb pátriájában még inkább igaz ez. „Lőrincen nőttem föl. Utána elkerültem a kerületből, de most megint itt lakom. Röviden csak annyit: a szívem csücske ez a hely, ezért a lehető legkomolyabban veszem, hogy én lettem a kerület arca.” Mint kerületi embert, Ádámot nem lehet eladni Lőrincen. Ismeri az embereket, ismeri az utcákat. „Ha olyan szemüveget veszek fel, amelyen keresztül a kerület iskoláit látom, akkor azt mondhatom, hogy sok jó ilyen van, s hallom, most indítottak egy sportgimit is. Ennek örülök, mert végre kezdenek rájönni Magyarországon is, hogy az egyik legnagyobb kincsünk az egészség, aminek megőrzéséhez nagyban hozzájárul a sport. Nem akarok én üzenni senkinek, de azt azért elmondom a fiataloknak, hogy ragadják meg az alkalmat, használják ki, hogy manapság kiváló lehetőségek nyílnak arra, hogy sportos, egészséges életet éljenek.” Ádám közeli tervei mi másról szólnának, mint az öttusáról? „Októberben folytatódik a verkli, egyelőre csak könnyedén. Tápiószentmártonba utazik a válogatott keret, s könnyű edzésekkel meg sok lovaglással kezdjük hangolni magunkat a következő szezonra. Hogy milyen hely Tápiószentmárton? Akár hiszi, akár nem, amikor a lovak meglátják, hogy oda érkeztünk, rögtön jobb lesz a kedvük.” |
Szájat tátva nézhették a fiatalok kerületünk egyik sportbüszkeségét, a szép jövő előtt álló teniszezőt, Valkusz Mátét is, aki az eddigi pályájáról mesélt az őt hallgatóknak. Elmondta, hogy októberben legalább egy hétig nem a padot koptatja majd a lőrinci sportgimiben, hanem egy szicíliai tornán próbálgatja az ütője húrját. Lehet utánozni! A feladat csak annyi, hogy jó tíz éven át naponta kell edzeni (kétszer), ám nem Szicíliában és nem a suli helyett.
Elfáradni tilos!
A tudomány is helyet kapott az egyik sátorban. A Testnevelési Egyetem, a TF költözött be abba. Dr. Petrekanits Máté „sportélettanász” vezetésével vizsgálatokat és felméréseket végeztek, mert tudnivaló: a szürkeállomány és a tökéletes egészség nélkül ma már az eredmények is megrekednek a szürkeségben.
Elnézve Varga Juditot, a másik új sportreferenst, biztosak lehettünk abban, hogy estére vagy húsz kilométer benne lesz a lábában. (Bizonyára volt is.)
– Ez a nap erről szól, örömmel tesszük a dolgunkat. Ha körülnéz az ember, látja, milyen sokakat érdekel a sport, mennyire hozzátartozik ez a fiatalok és a családok mindennapjaihoz. Ez pedig kizárja azt, hogy akinek a sport a munkája, elfáradjon – mondta a hölgy, aztán alátámasztva a szavait, már ment is a tombolasorsoláshoz, ahol száznál több értékes (és főleg sportos!) ajándék várta a gazdáját.
Mi tagadás, Lőrinc sztárcsapatára, a tavaly még az FTC-PLER Budapest nevet viselő (azóta már csak PLER-Budapest) együttesre az ősztől némileg kevesebb figyelem jut, pedig ahogy mondani szokták, bajban ismerszik meg a barát. Tegyük hozzá: meg az igazi szurkoló…
Bennük bízik a csapat „sajtósa”, Bayer Tamara, aki az egész napot a Bókay-kertben töltötte, hogy találkozzon a szurkolókkal.
– Most kell, hogy kiálljanak mellettünk, mert nagy szüksége van rájuk a csapatnak. Nem kezdődött jól a szezon, de biztos vagyok abban, hogy a buzdítás pontokat jelenthet.
Megízlelni, megszeretni
Természetesen ott volt az ízelítőn Lévai István Zoltán is, aki esztendőről esztendőre nemcsak tiszteletét teszi a rendezvényen, hanem ki is próbálja a sportágakat.
– Amikor két éve megrendeztük az első Sportízelítőt, nem gondoltam, hogy ennyire beválik, s ennyi család választja programjául. Nem túlzás, hogy akár csak a márciusi utcai futóversenyt, ezt is a sajátjuknak érzik a kerületiek. Olyan „üzlet” ez, amelyiknek csak nyertese van, tehát érdemes belefektetni – mondta az alpolgármester.
Nos, ebbe az üzletbe több ezren szálltak be szeptember harmadik vasárnapján, hogy aztán néhány év múlva akár a nemzetközi szintig jussanak el. Mert a Sportízelítő arról is szól, hogy miként lehet majd egyszer nagykanállal enni a sikert.
