A 36-os döntőben a magyar tusázók már a vívás után jelentős hátrányba kerültek. Marosinak szinte semmi nem sikerült, a tudása alatt vívott. 13 győzelem, 22 vereség, ami csak 712 pontot ért, amivel csak a 31. lett.
Az úszásban Ádám a negyedik idővel csapott célba, ám mivel az úszás nem „fizet” olyan jól, mint a vívás, így csak a 25. helyre tudott előrelépni.
A lovaglás pályája nem volt méltó egy világbajnoksághoz, de még egy nemzetközi felnőtt versenyhez sem. A pálya igen könnyű volt, csupán tíz akadályt kellett teljesíteni a versenyzőknek, azok is alacsonyabbak voltak a megszokottnál. Ezek után nem csoda, hogy hét maximális, 1200 pontos lovaglás volt. Marosi egy verőhibával, 1160 ponttal jött le a pályáról. Ez a tusa nem változtatott érdemben a sorrenden.
A záró, a lövészetből és a futásból álló számot Marosi a 23. helyről várta. Ez sem sikerült a Honvéd sportolójának, mert végül csak a 24. helyen ért célba, ami a végső helyezését is jelentette.
Az utolsó reménysugár, hogy a keddi váltóban javítani tud a
Demeter Bence, Kasza Róbert, Marosi Ádám összeállítású csapat.
