– Nem lehet másként, mert ment ugyan mindkét csapat, mint az őrült, de semmi több. Nekünk kellett a pont, az addigra már kiesett PSK pedig presztízsként fogta föl a találkozót, így ők is mentek… Nagy futás lett belőle, s aki látta, látta azt is, hogy nem az a meccs vonul be a szépségdíjasok közé.
Átszervezés, kuszaság
– Egy ideig úgy nézett ki, hogy az iksszel megmenekülnek a kieséstől, de aztán a következő fordulóban kikaptak, így oda lett a remény, mehetnek a PSK után... A legfrissebb nem hivatalos hírek szerint azonban mégsem.
– Zseni az, aki kiismeri magát ebben a kuszaságban. Egyszer nyolc csapat esik ki az átszervezés miatt, aztán több, majd az ősztől nem induló klubok miatt megint kevesebb. Hát nem az a cél, hogy egyértelmű és átlátható legyen a bajnoki rendszer? Ehelyett olyat kreáltak, amelyet azok sem értenek, akik kitalálták… Mindegy, most már azért szorítunk, hogy bent maradjunk.
– Pedig az ősszel még azért szoríthattak, hogy bajnokok legyenek, annyira ment a szekér…
– A tizedik forduló után az első helyen álltunk, aztán, amikor megint ránéztem a tabellára, már csak az ötödiken. Hat fordulón át nem szereztünk pontot. Ez mindennél többet mond.
Morális gondok
– Ön régi motoros, korábban játszott is, s a kispadra sem tavaly ült le először, így tudja, hogy a sikeres szériákat sikertelenek követik.
– Tudom én ezt. Nem is futballszakmai kérdések vetődtek fel, hanem morálisak. A sikerek után néhányan már azt hitték, hogy meg sem állunk a Bajnokok Ligájáig… Igaz, azokat az őszi győzelmeket meg kellett szerezni, dicsértem a játékosokat ezért, de néhányan elfeledkeztek arról, hogy messze még a vége. Mindezek mellett kritikán aluli volt az edzések látogatása. Alig voltak néhányan. Milyen edzéseket lehet tartani hat-nyolc embernek?
Mínusz harminc…
– Amatőrökről van szó, olyanokról, akik munka után, „csak úgy” fociznak.
– Ezzel is tisztában vagyok, de ők se feledjék el, hogy hivatalos bajnokikra nevezte be őket a SZAC. Ezért legalább valami keveset el lehetett volna várni.
– Az ilyen edzői mondatok után szokott az következni, hogy az ősztől új tervekkel, új emberekkel kezdjük meg az idényt.
– Ilyen mondat következik is, mert az első és a második csapat keretéből, írd és mondd, harminc játékostól vettünk, vettem búcsút.
Van-e még klubhűség?
– Mi tagadás, szigorú… Ezek után kivel, kikkel vág neki az ősznek?
– Részben azokkal, akik maradtak, részben a fiatalokkal, az utánpótlással, mert feléjük kell fordulni, velük lehet bármit is megvalósítani. Olyan gyerekekkel, akik, még ha csak Budapest-bajnokságról van is szó, legalább egy kicsit a magukénak érzik ezt a klubot, s megmozdítja őket, hogy itt rugdalta a gólokat egykoron Deák Bamba is. Szeretném hinni, hogy ma is létezik még a klubhűség.
– Próbáljuk meg, higgyünk benne közösen… Nemsokára átadják a Thököly úti műfüves pályát, lesz otthonuk, s ha a sors is úgy akarja, bent is maradnak. Bizakodással várják a rajtot?
– Másként egy bedobást sem érdemes elvégezni…
– Mit lehet várni az új, megfiatalított SZAC-tól?
– Mindig bajnokságot akarunk nyerni. Most is.
| Talán igen… A SZAC-ot érintő jó hír lehet: olvastuk a BLSZ honlapján, hogy a MAC nem nevez a következő idényre. Ha ez igaz, akkor a 10. helyen végzett SZAC is bennmaradó. |
