Százöt esztendő nagy idő, négy emberöltőt fonhat egybe, az idő nem tudta tönkre tenni az egyesületet. Olyannyira nem, hogy a hivatalos rész, a közgyűlés után minden a szép emlékekről, a megbecsült öregekről és a jövő sikerhordozóiról, az utánpótlásról szólt.

Az idősebbek között ott ült az egykori kiváló futballista, a kétszeres válogatott, Raduly József, ott sétált a mai napig népszerű „Mágus”, Verebes József. Ők is meghallgatták, amint a klubelnök, Pintér Béla mond szép, s eltenni való gondolatokat.
A hagyományápolásról, a múlt megbecsüléséről, a leghíresebb SZAC-focistáról, Deák „Bambáról”, a SZAC Baráti Körről, a legújabb büszkeségükről, a magyar bajnok korfball-szakosztályról, egy óvodával és egy sportiskolával kötött együttműködési szerződésükről. 
Minddez jelzi, legyen évszázadnál idősebb a klub, ma is lendületes, fiatalos.
Muraközy Tibor, az egyesület tiszteletbeli elnöke nem véletlenül, kék-fekete ingben volt. A színválasztást egyértelművé tette a beszédében elhangzott mondat: „Ennek az egyesületnek a tagjait eggyé teszi a szacista-érzés és a kék-fekete vér”.
S ha már az ünnephez méltó gondolatnál tartunk…
Ughy Attila polgármester, aki, azon túl, hogy elárulta, a sport, a futball nagy barátja, virág helyett szép szavakkal járult az ünnephez: „ A SZAC értéke, hogy van, hogy él, hogy létezik… - mondta beszédében.