Kezdjük a felnőtt csapattal. Azért is, mert ők még izgalomban tartják az értük szorítókat, hiszen a Tatabánya elleni rájátszás dönti el, hogy az együttes bekerül-e az elődöntőbe, a négy közé.
Több a jó, mint a rossz
Zsiga Gyula edzőt először arról kérdeztük, hogy milyen a hangulat a csapat körül, elégedettek-e a helyezéssel.
| Három meccs, három győzelem Március 22-én és 23-án rendezték meg az NB I-es junior kézilabda-bajnokság rájátszását az 5–8. helyért. A fiatalok, akik házigazdaként vívhatták meg a mérkőzéseket, mert a szövetség az FTC-PLER Budapestnek ajánlotta fel a rájátszás megrendezését, megnyerték a tornát, s így az 5. helyen végeztek. A mérkőzéseket a Soroksári Sportcsarnokban tartották, ott léptek pályára Hutvágner István tanítványai a Vác, a Gyöngyös és az Orosháza ellen. A kétnapos torna után szárnyalhattak a srácok, mert százszázalékos teljesítménnyel, 6 ponttal és 78-66-os gólkülönbséggel végeztek a rájátszás élén. A Vácot és a Gyöngyöst 5-5, az Orosházát pedig 2 góllal győzték le. Hutvágner István így értékelt: „Az utolsó fordulóig volt esélyünk az első négybe jutásra, de sajnos az Orosháza nem tudott pontot szerezni a Szeged ellen, így a Tisza-parti csapat jutott a négy közé. Ott lenne a helyünk az elitben, pedig az egyik legfiatalabb csapat a miénk. Az 5–8. helyért minden meccsüket megnyertük, de a játék színvonala nem volt magas. Ettől függetlenül természetesen gratulálok a játékosaimnak. Sokat nem pihenhetünk, mert megkezdjük a felkészülést az országos junior kupa döntőjére, ahol megpróbáljuk még szebbé tenni a szezont.” |
– Ha a megszerzett pontok kerülnek szóba az öltözőben, akkor minden rendben, mert voltak olyan győzelmek, amelyekre méltán lehetünk büszkék, de vannak olyan percek is, amikor előkerül a „ha azt akkor meg tudtuk volna oldani…” kezdetű gondolat. Ilyenkor a Csurgó ellen idegenben elszenvedett, valamint a Gyöngyös, a Pécs és a Vác elleni vereségre gondolunk. Különösen az utolsó, a Vác elleni hazai bukás fájó, mert azt a meccset bizony – nem tudok mást mondani, s hajlanak az önkritikára a fiúk is – „lefürödte” a csapat. Ha mindent beletettek volna serpenyőbe, akár jobb is lehetne a helyezés. De így most már az ötödik helyezést kell elfogadni.
Sikeres randevúk
Vajon az edző mennyire elégedett, sikerült-e megvalósítania az elképzeléseit?
– Magamat nem fogom dicsérni, gondolhatja. Inkább azt mondom, amit az oldalvonal széléről láttam. Az pedig, remélem, meccsről meccsre mutatott némi javulást. Nemcsak a pályán, de civilben is éreztem, hogy mindig javultunk, fejlődtünk valamicskét. Ebből a szempontból egymásra találtunk, s ha nem is volt sikeres valamennyi találkozónk, a nagy többség után elégedett lehettem.
„Gazdagon” felnőttként
A visszatekintés után előre kell nézni, mert a múltért nem fizetnek. Csak azért, ami a csapat előtt áll rövidebb és hosszabb távon.
– Egy profi társaság ilyenkor, bizonyítás előtt, meg sem említi a létező gondokat, ezért profi ugyanis… Csak a Tatabánya-meccs jár a fejekben, ezt kell sikerrel venni. Ez a rövid távú, az április végéig szóló kötelező feladat. A hosszabb távú elképzelések? Egyben kellene tartani ezt az ígéretesen alakuló társaságot. Ha így lesz, az azt is jelenti, hogy megoldódtak az említett létező gondok, s az együttes a jelenleginél is jobban, csak a célokra, az elvárásokra, a kötelezettségére koncentrálva tud kifutni a pályára.
Erre a koncentrációra igazán nagy szükség lesz április 18-án a rájátszás első, tatabányai találkozóján, aztán pedig hat nappal később, 24-én a Pestszentimrei Sportkastélyban.
Ha „gazdagon” léphet pályára a csapat, akkor már egy idény után elmondhatja: felnőtté vált.
