– Két játékos, Pavlovics és Mazák kificamította a bokáját. Ettől függetlenül tudjuk, hogy adósak vagyunk a jó játékkal a közönségünknek, főként, ami a támadójátékot illeti. A Gyöngyös ellen mindig presztízsmeccset vívunk. A két csapat játékosai zömében jól ismerik egymást, azért is, mert az edzőjük, Nagy Károly korábban a PLER-t is irányította.
Tavaly idegenben egy góllal kapott ki a fővárosi csapat (28-27), itthon viszont kettővel (26-24) nyert a vidékiek ellen. A győzelem tehát nem tűnt lehetetlennek, a kérdés csupán az volt a találkozó előtt, hogy van-e annyi tartás, hit és akarat a játékosokban, hogy három vereség után fel tudjanak állni?
Erre várt választ a közönség is a múlt pénteken a Sportkastélyban. A nép nem pártolt el Bakoséktól, bízva abban, hogy véget ér a rossz széria, s újra közel kerülnek az elváráshoz, az alapszakaszban megszerzett 6. helyezéshez.
Így vágtak neki a csapatok a rendkívül fontos összecsapásnak, amely remekül indult. Rögtön az 1. félidő elején 4 gólos előnybe került csapatunk, s ezt a szünetig magabiztosan megőrizte (14-10).
A fordulást követően azonban szó szerint fölénk nőtt a Gyöngyös. A 205 centis, 120 kilós, de már megkopott, lomha Dorossal felálló ellenfél 5 perc alatt ledolgozta hátrányát, sőt a félidő közepére 2 gólos előnybe került.
Ehhez képest még a döntetlennek (22-22) is örülhettünk. Ahhoz képest már aligha, hogy az utolsó perc kezdetén még vezetett a PLER, sőt a gyöngyösi egyenlítés után is maradt 30 másodperc a 2 pont kiharcolására.
A döntetlennel ugyan nem szállt még el az esély, hogy a legjobb hat között folyattassa csapatunk a rájátszásban, ám nehéz helyzetbe hozta magát, hiszen éppen a hasonló célokért küzdő riválisokkal szemben került lépéshátrányba.
A Zsiga Gyula vezetőedző által nemrégiben kijelölt csapatkapitányt, a 28 éves Bakos Györgyöt is a rossz szériáról kérdeztük. A korábban is Lőrincen, a Rév és Társai sportklub színeiben játszó fiatalembert, bár bántják, nem törték le a vereségek:
– Tudomásul kell venni, hogy egy éve, csak egy éve van együtt ez a csapat, s noha már jól ismerjük egymást, a finomságokon még javítani kell.
Optimistán tekintett az elkövetkező meccsek elébe.
– Minden rossz sorozatnak véget kell érnie, különösen úgy és akkor, hogy akartunk, hogy mindent megtettünk a győzelemért, de valahogy nem jöttek össze a dolgaink. Meggyőződésem, hogy megindul a szekerünk, és egyik győzelmet aratjuk a másik után.
Még mielőtt bárki is túlzott optimizmussal vádolná meg, szögezzük le, hogy valóban verhető ellenfelek várnak a csapatra. A Vácot, a Ceglédet és a Kecskemétet is illik legyőzni, ha a hat közé akar jutni az FTC-PLER.
– Mindhárom meccsen kötelező a győzelem, és el is fogjuk érni. Ott leszünk a hat között, s szerintem akkor kezdődik az igazi tánc. Ott már szinte minden gólnak jelentősége lesz, ráadásul addigra kimászunk a kútból is, amely szerintem csak kisebb gödör, ami nem is annyira mély. Alapvetően azért, mert érzékelhető az öltözőben, hogy egyben van a csapat, mindenki egyet akar, nincs széthúzás. Ott leszünk a hatban, s a rájátszásban már bármi lehet.
NB I, 8. forduló, Pestszentimrei Sportkastély
FTC-PLER Budapest–Gyöngyös 22-22
