A kerületi kötődésű két kiváló öttusázót az október 12-i beszélgetés házigazdája, Lévai István Zoltán sportügyekért is felelős alpolgármester faggatta a kezdetekről, a jelenről és a jövőről.

Balogh Gábor a 2000-es sydneyi olimpián szerzett ezüstérmet. Akkor ezt még csalódásként élte meg a honi sportrajongók többsége, de azóta szerencsére ez a felfogás megváltozott. A 2008-as pekingi és legfőképp az idei londoni olimpia alatt egyértelműen eltűnt az aranyérem-központú gondolkodás.

Értékelni kell a sikert

- Alapvetően mindent megkaptam az öttusától – mondta Balogh Gábor, aki egyéniben az olimpiai ezüst mellett két-két világ-, illetve Európa bajnoki aranyat is nyert. – Az, hogy Sydneyben ezüstérmes lettem, és nem kaptam meg, amit szerettem volna elgondolkodtatott. Egy évvel előtte, a margitszigeti világbajnokság, a három aranyéremmel csodálatos élmény volt, de rájöttem, hogy az élet hullámzó, és megtanultam értékelni a sikert.



A kiváló sportember a XVIII. kerületben nőtt fel és bár már nem itt él, a mai napig tartja a kapcsolatot a régi barátokkal.
- Ma rossz napom volt, de amikor átléptem a kerület határát, vidám dolgok jutottak az eszemebe – mesélte Balogh Gábor. – A Piros iskolába jártam, úszni is ott tanultam meg, a híres sátras uszodában. A Csontváry utca 24-ben laktunk, megtapasztaltam, milyen itt élni, és igazi, felhőtlen gyermekkor, fiatalság élményei kötnek ide. Rengeteg barátom van itt a mai napig, akikhez ki szoktam járni.

Katonaként is első az öttusa

Baloghoz hasonlóan a londoni olimpián bronzérmes Marosi Ádámot is sok gyerekkori emlék köti a kerülethez. A nagymamája itt lakik, őt gyakran meglátogatja.


- Tősgyökeres XVIII. kerületi vagyok, itt tudok igazán pihenni, feltöltődni, ide jövök haza. Szeretek kertészkedni is, és lehet, hogy ha befejezem az élsportot, visszaköltözöm.
Marosi Ádám gyerekként karatézni akart, majd úszott, ez utóbbi miatt azonban Kispestre kellett iskolába járnia.
- Nehéz időszak volt. Hajnalban keltem, aztán edzés, majd iskola, este pedig 7-8 óra körül értem haza. Akkor még nem volt ennyi buszjárat. Volt a 82-es és a 82A jelzésű, azt’ csókolom. Ma már sokkal könnyebb a közlekedés – emlékezett a gyerekkori kezdetekre a most már a honvédség kötelékébe tartozó Marosi Ádám.



A kiváló sportember elmondta, hogy nagy segítséget kapott a Magyar Honvédségtől, de komolyan is gondolja a hivatásos katonai pályafutást, igaz egyelőre az öttusa marad az első.
- Hamarosan véget ér a hat hetes katonai képzés. Sűrű a program, mert más alakulatoknál ez három hónapig tart. Viszont élvezem, és bár vannak kötöttségek, meg kell tnaulnom egy újfajta fegyelmet, minden segítséget megkapok a következő olimpiai ciklusban és Rióban szeretném tovább fényesíteni a londoni érmet.