Az ünnepi beszédek után előbb az érmeseket és a helyezetteket szólították a színpadra, majd a teljes, hétfőn hazaérkezett csapat tagjai is boldogan integettek az őket köszöntő, ezernél is több lelkes szurkolónak.
Marosi Londonban dobogóra álmodta magát
A kerületünket, Pestszentimrét is képviselő öttusázó, a harmadik helyen végzett Marosi Ádám hirtelenjében nem is tudta kit köszöntsön, kit öleljen át, oly sokan várták a kiválóan tusázó fiatalembert.
– Csodás napok voltak. A verseny előtt érthetően nagy volt bennem a feszültség, ám amikor a pástra szólítottak az első asszóhoz, minden megszűnt, csak a versenyre koncentráltam. Ebből az álomból csak a kombinációs szám után ébredtem fel, s ez nagyon jó volt, mert ott álltam a dobogón – mondta kerületünk sportolója, s már ment is tovább, mert annyian szerették volna megölelni, vagy csak megszorítani a kezét.
Azt azért elárulta még, hogy nem tart hosszú pihenőt, mert neki az öttusa az élete, s biztos abban, hogy néhány nap múlva már hiányozni fog a mozgás.
Ügyesnek kellett lennie annak is, aki a sikercsapat, a kézilabda-válogatott tagjainak a közelébe akart jutni. Mocsai Lajos szövetség kapitány szemmel láthatóan fáradtan fogadta a gratulációkat, de akár hozzá is szokhatunk lassacskán, hogy ez az ő normális állapota.
– Azt azért nem állítom, hogy nem fér rám egy kis pihenés, de biztos vagyok abban, hogy rövid időn belül hiányozni fog az oldalvonal.
A hírek szerint a kiváló szakember szerepet kap a lőrinci kézilabdában is, ugyanis a beindítás előtt álló PLER kézilabda-akadémia vezetője lesz.
– Konkrét időpontot egyelőre nem tudok mondani, de bizonyára még ebben az évben elindulhat a képzés az akadémián, ami jó lehet az egész magyar kézilabdasportnak.
A szurkolók „támadása” közel egy órán át tartott. Fotózás, filmezés, autogram-osztás, hogy aztán kezdődjön minden előről. A sportolóink becsületére legyen mondva, állták a sarat, pedig a legtöbbjükön látszott, nem kéthetes nyaralásról érkezett haza.
Az majd most következik – megérdemlik.
További cikkek:
www.bp18.hu/cikk.1322.koszonjuk_adam_koszonjuk_trinidad.html