Ha valaki úgy pillant rá a tabellára, hogy nem tudja, melyik gárda bizonyítványa van előtte, azt hihetné, hogy verhetetlen sztárcsapat eredményeire pillant. A számsor tiszteletet parancsoló: 15 10 5 0 37–12 35.
– A miénk az egyetlen veretlen csapat a mezőnyben – összegezte büszkén a lényeget a 45 éves edző, aki egymásért „meghalni” képes csapatot formált két év alatt abból a tízegynéhány fiatalemberből, akik külön-külön jó futballisták voltak egy éve is, de messze attól, hogy csapatként lehessen beszélni róluk.
– Nem is tudom, hogy mi volt fontosabb. Az-e, hogy jól guruljon a labda, működjön a csapat, vagy az, hogy egymásért küzdő, egymást szerető társaság fusson ki a pályára – mondta Balázs, akinek az igazsága egyrészt a helyezésükből is kiderül, másrészt abból, hogy a csapat tagjai mint igaz barátok üdvözölték egymást az évzárón.
Ahogy azt a csapatjátékok kapcsán emlegetni szokták, az egység sikerre predesztinál, az egységes csapatnak már a pályára lépéskor esélye van bárki ellen.
Balatoni Balázs úgy véli, hogy a mezőny, a hat-nyolc kiegyensúlyozott csapat jót tett a színvonalnak is, mert a 15 csapatnak csaknem a fele kereshetett (és találhatott is) pontot, pontokat bármelyik ellenféllel szemben.
– A velünk azonos pontszámmal az élen álló Goldball mellett a Szent Pál Akadémia, az FFC, a SZAC, a 43-as Építők, az Inter és a Budaörs bármelyik mérkőzésen képes győzni. Ez a kiegyensúlyozottság jót tett a bajnokságnak, és jót tesz a tavaszi küzdelemnek is.
Az, hogy a feljutás vagy a bajnoki cím a fontosabb a kapitánynak, szintén árulkodó.
– Jó volna befutónak lenni, de mivel az első két helyezett lép feljebb egy osztállyal, ezüsttel a nyakamban is boldog lennék. Olyanom már van, a BLSZ I. osztályában viszont egy éven át bizonyíthatnánk, hogy nem véletlenül jutottunk fel.