Ezért ment, ám most sincs pihenő, máris itt a következő nagy viadal, az olimpiára kvalifikáló januári kazanyi Európa-bajnokság. A Lőrincen élő s a XIX. kerületi Tájfun SE-ben sportoló fiatalembert az elmúlt héten, pontosan a 27. születésnapján kérdeztük.
– A ,,kémeim” jelentették, hogy rossz kölyök volt, nem is bírta ki az általánost egy suliban... Mit szól ehhez?
– Pontosan már nem tudom, de legalább három iskolába jártam, mire befejeztem a nyolc osztályt. Az biztos, hogy a Kassai volt az utolsó. Nem a tanulással volt baj, inkább a magatartásommal. Pedig mindenre odafigyeltem.

Ötkarikás küldetés

– Akkor a karatét, a tékwandót önnek találták ki, mert itt levezethette az energiáját.
– Időben el is kezdtem, mert már kilencéves koromban benéztem az edzőterembe, és ott is ragadtam.
– S íme, kiváló versenyző lett önből, meg, gondolom, békés ember. A küzdősportokat űzők ugyanis híresek arról, hogy nem élnek vissza sem az erejükkel, sem a tudásukkal.
– Valahogy így. Amennyi agresszivitás kell nekünk, azt kiéljük a küzdőtéren.
– Kínában az Universiadén harmadik lett, s amint a szövetség elnökétől, Patakfalvy Miklóstól hallottam, tökéletesen elégedett volt ezzel.
– Éremért mentem, s ennek a megszerzése több szempontból is fontos volt. Ez volt életem negyedik és a korom miatt egyben utolsó egyetemi és főiskolai világjátéka. Esély volt, meg kellett ragadnom. Sokat számított az is, hogy a jövő évi olimpiai kvalifikáció előtt milyen hírét költöm saját magamnak.
– A londoni olimpia egyre közelebb van, gondolom, önt is egyre jobban foglalkoztatja.
– Első lépésként ki kell jutnom oda, s erre a kazanyi kvalifikációs Európa-bajnokságon lesz lehetőségem. Csak a dobogósok örülhetnek, de mivel küldetésnek érzem, hogy képviseljem Magyarországot Londonban, el is fogom érni a célomat.
– Azt, hogy küldetésnek nevezze valaki a kijutást, talán csak az öttusazsenitől, Balczó Andrástól hallottam.
– Igen, küldetésnek érzem, s ebben benne van a tékwandó hagyománya, filozófiája. Persze az is, hogy micsoda dolog lenne, ha felállhatnék ott a dobogóra!

Tékwandó Lőrincen?

– Milyen út vezet Kazányig?
– Lesz verseny Szlovákiában, Horvátországban, Szerbiában, Franciaországban. Ezek már biztosak, ennél csak több lehet. Ha minden igaz, s meglesz a remélt támogatóm, akkor dél-koreai edzőtáborozáson vehetek részt, s még nem mondtam, hogy várhatóan jön egy mester Iránból, aki csak velem foglalkozik majd tíz napon át. Utána jöhet a kvalifikációs verseny…
– Ám egyszer az olimpia is befejeződik. Mi lesz utána?
– Szeretnék egy tékwandó-szakosztályt alakítani. Annál jobb ajánlólevél, hogy ne mondjam, reklám, nem is kellene, mint az a bizonyos harmadik bronz.