A Pécsett született Záhorzik Nándor édesapja bányász volt, ezért természetes volt számára, hogy az iskolai szünetekben ő is tolja a csillét az István-bányában. A szülővárosában sajátította el a kőművességet, és szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében az akkor épülő Dunaújvárosba ment dolgozni. Ez nem volt véletlen, mert a városban nemcsak szakmunka volt bőven, hanem egy jó hírű képzőművészeti kör is működött. Nándornak gyermekkori álma volt, hogy festő legyen, de amikor felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, Tóth Ila szobrászművész a rajzait látva azt javasolta, hogy szobrászati tanulmányokat folytasson. Miközben a főiskolára járt, letette a szakérettségit is.
Záhorzik Nándor pályafutása alatt számos köztéri emlékművet, portrét, díszítőszobrot alkotott. Emellett ma is készít még kisplasztikákat, amelyeket bensőségesség, líraiság jellemez.

A születésnapi tárlaton a művész kisebb méretű, főként fából megformált szobrai, kisplasztikái láthatók, valamint Pintér Kálmán orvosnak, a pestszentimrei szakrendelő névadójának domborműve, amelyet májusban avatnak fel. (Az interneten számos közterületi alkotás is megtekinthető.)
A kiállítást Buczkó Imre festőművész, művészeti író nyitotta meg, meleg szavakkal:
– A mester művészetében realisztikusan jelennek meg az alakok, biztos szakmai tudás sugárzik minden alkotásából, az anatómia felsőfokú ismerete. A Záhorzik-féle stílusjegyek tagadhatatlanok… Úgy bánik az anatómiával, mint a szuperzsonglőr az égő fáklyákkal.
Az április 30-ig megtekinthető kiállítás megnyitóján Papp Györgyi előadóművész működött közre.