Énekórákat és egy kóruspróbát tekintettek meg japán zenetanárok a Vörösmarty Mihály Ének-zenei és Nyelvi Általános Iskolában és Gimnáziumban. Az iskolában visszatérő vendégnek számítanak a japán kollégák, akik a zenei és ének oktatási módszereket tanulmányozzák.

- Négy évvel ezelőtt találkoztam Hasimoto karnagy úrral, aki a mostani csoporttal is eljött. Akkor ő azt mondta, hogy azért jönnek Magyarországra, hogy megtanulják a titkot, hogy mitől szól a magyar kórusok éneke másként, mint a többieké. Ezt szeretnék megtanulni, hazavinni – mondta Pásztor Józsefné, az iskola intézményvezetője.
A japán tanárok a tanítási órák és a kóruspróba tapasztalatairól szólva egységesen kijelentették, hogy lenyűgözte őket az, ahogy Gyombolai Bálint, az iskola tanára, karnagya a gyerekeket partnernek tekintve, de a tekintélyét maximálisan megőrizve foglalkozik diákjaival.
- A kórust nem célnak, hanem eszköznek tekintem – válaszolt erre a felvetésre Gyombolai Bálint. – A cél az, hogy a gyerekek az iskolából kikerülve magukkal vigyenek valamit, ami értékes és akár meghatározhatja egész további életüket, sok esetben a zenei pályafutásukat.
Pászto Józsefné hozzátette, hogy az iskola egységes nevelési elveitől függetlenül a zenei tagozatos diákok neveltségi szintje a 8. évfolyam végén magasabb a többinél, és ez szerinte egyértelműen a Kodály-módszernek köszönhető.