Bakócz Tamás esztergomi érsek 1514 áprilisában keresztes hadat kezdett szervezni a török ellen. Ennek egyik vezetőjévé – a pesti hadak élére – a székely származású Dózsa Györgyöt tették meg. Dózsa május elején indult meg seregével a déli határ felé, azonban útközben a katonák erőszakosan viselkedtek, és a nemesek sem nézték jó szemmel, hogy parasztjaik elszöknek a nyári munkák elől. Ezért május 15-én Bakócz megtiltotta a további toborzást, ám Dózsa nem engedelmeskedett. Báthori István temesi ispán május 23-án a Marosnál ütött rajta Dózsa előőrsein, és véres öldöklést rendezett. Válaszul a parasztsereg éjjel az ünneplő nagyurakra gyújtotta Nagylak várát, és a menekülő nemesekkel kegyetlenül végeztek. Az érsek május 24-én rendeletet adott ki a sereg feloszlatásáról, de már késő volt, a parasztok az országban több helyütt is uraik ellen fordultak.

Így történt ez a mai Dél-Pesten is, ahol az akkori Szentfalva (a mai Pesterzsébet) nevű településen megszállva Dózsa 300 lovast toborozott a környékről. A két hónap alatt 3000 fősre duzzadó sereg Száleresi Ambrus pesti polgár vezetésével Gubacs falu mellett táborozott, és a fővárost tartotta ellenőrzése alatt. Június végén a Bornemissza János és Tomori Pál vezette királyi sereg megjelent Szentlőrinc falu mellett. Egyes források szerint a parasztok vezetője és a had nagyobb része megadta magát. Az biztos, hogy 1514. június 26-án a nemesek megsemmisítő vereséget mértek Száleresi harcba bocsátkozó embereire, a gyakorlatlan katonák a lovasság első rohamára menekülni kezdtek. A fogságba esett parasztokat megkínozták, megcsonkították.
Hasonlóan végezte Dózsa serege is, amely június 15-én Temesvár ostromába fogott. Július 15-én a Szapolyai János erdélyi vajda vezette felmentő sereg szétverte a paraszthadat, s a foglyokat – köztük Dózsa Györgyöt és vezértársait – 1514. július 20. körül kegyetlen módon kivégezték.