Az intézményben tanuló több mint ötszáz diák tanév végi érdemjegyei feltehetően „nyugvópontra jutottak” május legvégére, így a fiatalok gondtalanul vethették bele magukat a Sztehlo-nap művészeti forgatagába.
Egy dollár – egy hónap
A délben kezdődő áhítat, elcsendesülés után Pintér Márta, az Evangélikus Külmissziói Egyesület elnöke a kongói és a tanzániai oktatásról és iskolákról tartott előadást, európai ember számára hihetetlen adatokat említve. Elmondta például, hogy arrafelé egyetlen dollár jut egy gyermek egyhavi oktatására. Gondoljunk bele: mintegy 22 forintról van szó.
Szinte kínálta magát, hogy a sztehlósok támogassák az afrikai diákok feltételeinek a javítását. Ötforintosokat gyűjtenek, ami csak addig tűnik semmiségnek és érték nélkülinek, ameddig nem számoljuk ki, mit ér, ha valamennyien akár csak egyetlen pénzérmét is felajánlanak. Ha mindegyik diák „bedob” ennyit a közösbe, az már önmagában ötnél több afrikai gyermek egyhavi tanítását fedezi. Ekkora összeg felajánlása pedig, lássuk be, senkinek nem okoz gondot.
A negyedik tanév előtt
No, de nem az afrikai diákokról szólt a nap „fő sodra”, hanem arról, hogy az itt tanulók miben léptek előre, mennyivel lettek gazdagabbak az elmúlt kilenc hónap során a művészeti oktatásnak és a művészetre nevelésnek köszönhetően.
| Méltón a névadóhoz Az intézmény névadója, Szhehlo Gábor evangélikus lelkész 1909-ben született Budapesten, és 1974-ben, 64 éves korában hunyt el a svájci Interlakenben. Kétezer ember, elsősorban gyermek megmentője, a Gaudiopolis – Örömváros megálmodója, létrehozója. Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiai fakultást, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé. 1935–1942 között Nagytarcsán volt lelkész. 1944-től Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban oldotta meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt támogatásával, Ney Ákos vasútigazgató villájában. Tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet. A megmentettek egyike Oláh György, a későbbi Nobel-díjas tudós volt. A gyerekek mellett az otthonok mintegy 400 dolgozója is menedéket, oltalmat talált. Sztehlo Gábor hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak. |
Erről beszélt az igazgatónő, dr. Kalina Katalin is, aki elmondta, hogy az intézmény fő célja az, hogy a diákok megszeressék és magas szinten műveljék a különféle művészeti ágakat, hiszen az általános ismeretek átadásán túl erre szakosodott a szeptemberben a negyedik tanévét kezdő Sztehlo. Az igazgatónő kiemelte, hogy a Sztehlo-napokat széles körben kívánják ismertté tenni, hogy minél többen fedezzék fel az intézmény sokoldalúságát és nagyszerűségét.
Dal, rajz, kórus
A tornateremben kiállított 150-nél több rajz, grafika, akvarell arról mesélt, hogy hasznosan teltek az elmúlt hónapok. Az iskola tőszomszédságában lévő templomban az „oltárszínpadra” lépő diákok a hangjukkal, a kórusbeli közös (diák, tanár, vegyeskar) éneklésükkel és a hangszeres tudásukkal arattak sikert.
Joggal mondhatta el az igazgató asszony, hogy az a céljuk: a gimnázium ötszáznál több diákjával, az általános iskola 250 tanulójával és a Fecskefészek óvodába járó 75 gyermekkel értéket hozzanak létre, az oktatási intézményt választókat a művészet szeretetére és egymás megbecsülésére neveljék.
Tegyük hozzá: olyan iskola falai közé hívják a gyerekeket, ahol a tudás, a rend, a fegyelem és a szeretet hatja át a mindennapokat.
